Technológiai elemek
A biotermesztésben nagy hangsúlyt kap a talaj és annak minden tekintetben tökéletes szerkezete, továbbá tápanyag-szolgáltató képessége.
Őszi telepítés előtt hektáronként körülbelül 200 köbmétert adagolnak, akár évente több részletben, amit a telepítés utáni tavaszon további 150 köbméter követ, csak a fasávba szórva. Ezzel a módszerrel évekre megalapozzák a talaj jó tápanyag-szolgáltató képességét.
Ezenkívül nagy a jelentősége a facsík művelésének, amit ugaron hagynak vagy rendszeresen, de igen sekélyen művelnek, ezzel tartva fenn a mindig aktív talajflórát. A sorközben pedig meghagyják a természetes gyomflórát, és tavasszal többször, nyáron és ősszel pedig havi egy alkalommal nyírják, illetve művelik.
A támrendszernek – túl azon, hogy támasztékot ad a gyümölcsfák számára – igen nagy jelentősége van a termesztés szempontjából. Tavasszal már virágzás előtt kinyitják a takarófóliákat (elsősorban az eső elleni fóliát), ami segítséget nyújt a virágot fertőző kórokozók ellen, hiszen szárazon marad az állomány. Ezenkívül a virágzás és terméskötődés időszakában, fagyveszély esetén 2-3 °C-kal magasabb a hőmérséklet az ültetvényben a fóliák alatt, és fagyveszély esetén a fűtés is hatékonyabban érvényesül.
Az öntözés kritikus faktor, mivel az ország gyümölcstermesztésre alkalmas vidékein 700-800 milliméter csapadék hullik le, de nem egyenletes eloszlásban. Egyre kevesebb a téli csapadék, ami az éves mennyiség 50-60%-a. Ma már szempont, hogy csak ott létesülnek nagyobb felületű ültetvények, ahol van megfelelő öntözési lehetőség. Az új ültetvényeket úgy alakítják ki, hogy vízpótló, illetve fagyvédelmi, párásító és színező öntözésre is alkalmasak legyenek. A vízpótló öntözést heti egy alkalommal nyitják meg, nagy vízmennyiséget juttatnak ki, egészen a szüretig, csonthéjasok esetében augusztus közepéig.
