A kerti tavak télen kevésbé nyújtanak izgalmas látványt. De bennük – akárcsak a természetes életközösségekben – ekkor is zajlanak az életfolyamatok, még ha lelassultan is. Nem árt a tél folyamán többször megnézni, minden rendben van-e a tóval; illetve még az igazán hideg idő beállta előtt érdemes első lépésben egy iszaptalanításra sort keríteni. Ősszel sok lehulló lomb eshetett a vízbe, és az egész évben képződő üledék is sokszor nagyobb mennyiségű, mint amit beavatkozás nélkül el tudna viselni a tó életközössége.

Az iszapban lévő szerves anyag bomlásakor gázok szabadulnak fel, emellett több halbetegség kialakulása is az iszapréteghez kötődik, és patogén férgek is szívesen tanyáznak ebben a masszában. A közhiedelemmel ellentétben iszapra nincs szükség egy kerti tóban, sőt jobb, ha azt rendszeresen eltávolítjuk.

Az iszap jelentős részét iszapszívó alkalmazásával eltávolíthatjuk, de iszapfaló baktériumokkal is rásegíthetünk. Az iszap­szívó géphez többféle fej csatlakoztatható, de vigyázzunk, hogy minél kevésbé kavarjuk fel a vizet. Ezt a mechanikai megoldást jól kiegészítik az erre a célra kapható baktériumkultúrák, amelyek gyorsítják az iszap lebomlását a gázosodás megszüntetése mellett.

Ritkítsuk meg és vágjuk vissza a növényeket

A vízi és parti növényzet lombozata késő őszre elpusztul, ezt is érdemes kiszedni a tóból. A parton gyökerezőket vágjuk vissza, hogy minél kevesebb levél és szár tudjon róluk a vízbe hullani, majd elrohadni a tóban, mert ez rontja a halak telelési körülményeit és túlélési esélyeit. A tó partjára ültetett évelő növények közül a túlzottan elszaporodottakat ritkítsuk meg, mert nem szép látvány, amikor összenőve egymást igyekeznek elnyomni a különböző fajok.