Bár nagyon mutatós a vízszintesre lekötözött ágrendszer, mégsem azt a legkönnyebb fenntartani. A legtöbb gyümölcsfajnál a körülbelül 30 fokban álló ágakon várhatunk egyenletes hajtásfejlődést az ág teljes hosszában. Vízszintes ágon az ág tövénél törnek elő a legerősebb hajtások, és igaz ez a leívelődött ág tövére is. Ha az ág vagy vessző 60 fokos szögben áll, a csúcsán fejlődnek erős és a tövében gyenge hajtások. Gyümölcsfáink legtöbbjére a csúcsdominancia jellemző, vagyis mindig a fölső rügyek hajtanak ki a legerősebben, ezért hajlamosak fölkopaszodni az alsó koronarészek, ha nem engedünk be elég fényt a rendszeres nyári metszés segítségével.

Ha pedig fontos, hogy termésünk is legyen, a termőrészek elhelyezkedését is ismernünk kell. Alakfákon termőnyársak kialakulására számíthatunk elsősorban, hiszen a hosszú termővesszőket rendszeresen visszavágjuk.

Alakfa természetesen nemcsak ilyen kétdimenziós, lapos korona lehet, hanem támaszték mellett kialakított téglatest, vízszintesen nevelt korong vagy bármilyen figura, bár utóbbiakat sűrű növésű cserjékből szokták formára nyírni. A metszési elvek a fák esetében azonosak, csak a forma változik. Annyi bizonyos, hogy ezeket a nagyon mutatós formákat évek kitartó és aprólékos munkájával tudjuk kialakítani. Az évek során tudjuk kitapasztalni azt is, hogy a kiválasztott fajta-alany kombináció az adott helyen hogyan fejlődik, és miként reagál a metszésre. Ennek ismeretében a következő beavatkozással helyrehozhatjuk a hibáinkat.

A metszésről

Tavasszal a tervezett törzsmagasság fölött 5-6 rüggyel vágjuk vissza az oltványt, és rendszeresen öntözve, tápoldatozva serkentsük a fa növekedését. Az első évben kell kiválasztanunk a központi tengelyt, amelyen az oldalágak fejlődnek, és az első oldalemeletet. A tengelyt és a vázágaknak szánt hajtásokat kötözzük a támasztékhoz.

Ezt szükség szerint a visszavágásukkal érhetjük el. Minél erősebben vágunk vissza egy hajtást, annál erősebb növekedésre késztetjük. Erre akkor van szükség, amikor valamilyen oknál fogva nem akar magától fejlődni a hajtás. Nyáron szinte bármikor visszavághatunk, de a nagy hőséget kerüljük, mert akkor a növények élettevékenysége korlátozott. Általánosságban júniusban és szeptemberben végezzük a nyári metszést. Távolítsunk el minden, a síkból kiálló helyzetű hajtást, valamint azokat is, amelyek túl erősek a tengelyhez vagy a váz­ághoz képest. Ezek azok a hajtások, amelyek a tövüknél vastagabbak, mint az elsőrendű hajtás átmérőjének a fele, és hajlamosak elnyomni vagy erősen versengeni azzal. Ezeket a nemkívánatos hajtásokat tőből vágjuk le vagy törjük ki, ha még fiatalok. A ceruzavastagságú, térben jól elhelyezkedő hajtásokat visszavághatjuk, ezekből őszre nagy valószínűséggel termőrészek alakulnak ki. Rendszeresen ellenőrizzük a kötéseket, nehogy belevágjanak a vastagodó ágakba.

Fotók: Botanika Kft., Horváth Csilla, Sárközi Judit