Az éghajlatváltozás egyre nagyobb kihívás elé állítja a szőlőművelést: jellemző a fokozott hőstressz, az aszályos periódusok gyakorisága, a szélsőséges csapadékmennyiségek és a biológiai sokféleség csökkenése.
Válasz a klímaváltozásra
A vitiforest rendszerek tudományos vizsgálatának egyre nagyobb a jelentősége a kutatásban, különösen az éghajlatváltozás témakörén belül. A jelenlegi tanulmányok (francia, portugál, valamint a német, osztrák projektek) arra utalnak, hogy a fák integrációja a szőlőültetvényekbe jelentős előnyöket hozhat, úgymint mikroklíma-stabilizáció, kedvezőbb talajvíz-gazdálkodás, megnövekedett biodiverzitás és lehetőség a széndioxid-megkötésre. Ugyanakkor a rendszer bevezetése nem mentes a kihívásoktól, mivel megnövekedhet a kézimunkaigény, és a gépi munkavégzés is bonyolultabbá válik. A hosszú távú, interdiszciplináris kutatások és bemutatóterületek létrehozása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a vitiforest rendszerek gyakorlati alkalmazáshatósága bizonyítást nyerjen, gazdaságilag is megérje és a gépi munkavégzés is megoldott legyen.
A fák és fasorok lassítják a szárító, forró szelek erejét, mérséklik az erős napsugárzást, amely különben napégést okozhat a fürtökön és a lombozaton. A szélfogóhatás különösen dombvidéki borvidékeken (pl. Tokaj, Balaton-felvidék) jelentős, ahol a meredek lejtők és nyílt térségek fokozott eróziós és kiszáradási kockázatot hordoznak. A fák közelében mérséklődik a nappali hőingás is: nappal árnyékolnak, éjszaka pedig lassabban adják le a hőt, így stabilabb mikroklímát teremtenek. Ez elősegítheti a szőlő egyenletesebb érését és javíthatja a bogyók beltartalmi értékeit. A fák által visszatartott pára, illetve a körülöttük mérséklődő légmozgás magasabb relatív páratartalmat eredményezhet. Ez kedvező lehet az aszályos időszakokban, ugyanakkor növelheti a gombás betegségek (pl. peronoszpóra, botrítisz) fertőzési kockázatát, ezért az ültetvényben lévő fák elhelyezése gondos tervezést igényel.
A lombkorona és a fa kérge élőhelyet biztosít madaraknak, rovaroknak és más élőlényeknek, amelyek a szőlőtermesztés szempontjából hasznosak lehetnek: a rovarevő madarak (pl. a cinegék) csökkentik a kártevők számát, a poloskák és darazsak természetes ellenségei a fák közelében nagyobb számban fordulnak elő, valamint a beporzók számára is táplálékot és menedéket nyújtanak, ami növeli a környék ökológiai stabilitását.
