Hogy mindezeket megelőzhessük, álljon itt példaként néhány dísznövény, amely szinte minden kertben vagy lakásban fellelhető, és többnyire tulajdonosaik nem is tudnak káros tulajdonságaikról.
Némelyik mérgező, mások ősszel túl sok lombot hullajtanak, megint mások pedig vonzzák a darazsakat, esetleg a levéltetveket. Tehát valamilyen hátránya minden növénynek van, a mérgezőknek például pont ez a tulajdonságuk. Egy kis odafigyeléssel azonban a mérgezések elkerülhetők.
Érdemes megemlíteni azon gyógynövények csoportját, amelyek alapvetően mérgezőek, így házi használatra nem alkalmasak, de bizonyos hatóanyagaikat gyógyszergyári körülmények közt kivonva, pontosan dozírozva jó hatásúak. Ilyen a gyöngyvirág, a gyűszűvirág vagy a borostyán. A kertben ezek is mérgezőnek tekintendők.
Lássunk néhány példát azokból a fajokból, melyekről sokan nem gondolják, hogy mérgezést okozhatnak. Az amarillisz (Amaryllis belladonna) minden része mérgező a hagymától a leveleken át egészen a virágokig. Elfogyasztását követően gyomor- és bélgyulladásra jellemző tünetek alakulnak ki, melyet hányás és hasmenés kísér. Súlyosabb esetekben ez izom- és légzésbénulással is kiegészülhet. Gyógykezelése tüneteket enyhítő szerekkel lehetséges: fontos a folyadékpótlás, gyulladáscsökkentő szerek beadása, és a likorint, valamint amarillisz alkaloidot lekötő adszorbenssel javasolt a mérgezés enyhítése.
Szinte minden vidéki kertben megtalálható a csillagfürt (Lupinus sp.). Minden része mérgező, fajtától függően változó mértékben. A hüvelytermések és a magok alkaloidtartalma a legmagasabb, ezek szárított állapotban is veszélyesek. A csillagfürtök mérgező hatását tovább fokozhatják a rajtuk gyakran megtelepedő parazita gombanemzetség, a Phomopsis mikotoxinjai.
A gyűszűvirágok (Digitalis sp.) szívre ható szteroid glikozidjait az orvostudomány a gyógyítás szolgálatába állította, ám főként leveleinek elfogyasztása ugyanebből adódóan súlyos egészségkárosodást okozhat. Fogyasztását követően első tünetei a hasi fájdalom, öklendezés, nyáladzás, hányás. Ezt követi a pulzus folyamatos gyengülése, majd szívbénulás. Gyógykezeléskor elsődleges szempont a méreganyag eltávolítása hánytatással vagy gyomormosással.
Hánytatás után adagoljunk aktív szenet a betegnek, ami leköti a méreganyagokat (hidrangin, kumarinszármazék), majd legkésőbb ezután orvosi kezelés következik: nátrium-tioszulfát oldatot kell adni intravénásan.
