A tavasz kedves hírnökét, a jácintot (Hyacin­thus sp.) cserepes növényként hajtatva már télen is lehet kapni a virágboltokban. Méreganyagai, a kalcium-oxalát kristályok és alkaloidok főként a hagymában találhatók. A kristályok a gyomor- és bélrendszert izgatják, tünetei ebből adódóan öklendezés és hányás. A beteget hánytatni kell, még jobb a gyomormosás. A szájat öblögessük vízzel, adagoljunk a betegnek aktív szenet, és itassunk vele sok tejet, mert annak kalciumtartalma részben kicsapja az oldható oxalátkristályokat. Vérnyomáscsökkenés és súlyos folyadékvesztés esetén folyadék- és elektrolitpótlás szükséges.

Kálla (Zantedeschia aethiopica) esetében a mérgezést a virág és a növény nedvei okozhatják. Méreganyagai, a kalcium-oxalátok irritálják a nyálkahártyát a szájban, a bőrön. Elfogyasztását követően hasmenés, hányás, pupillatágulás, később aluszékonyság következik be. Az okozott tüneteknek megfelelő kezelés javasolt.

Egyik legkedveltebb egynyári futónövényünk a hajnalka (Ipomoea tricolor). Ha víz- és tápanyag­igényét megfelelően kielégítjük, rövid idő alatt nagy felületeket futtathatunk be vele. Nagy, zöld szív alakú levelei mellett színpompás nagy virágai is megkapóak. A magjai azonban mérgezők, az LSD-vel rokon anyagokat tartalmaznak. A mérgezés első tünete viselkedészavarokban mutatkozik: zavartság, izgatottság, dühöngés, tájékozódási zavarok lépnek föl. Később öklendezés, hányás, pupillatágulat és vérnyomáscsökkenés figyelhető meg. Terápiája hánytatás után aktív szén adagolása.

Az egész növény mérgező. A tünetek az elfogyasztást követően nagyon rövid idő alatt kialakulnak: remegés, ingerlékenység, nyáladzás, hányás. Hánytatás után tüneti kezelés javasolt.

Egyik leggyakoribb szobanövényünk a tigrislevél (Sansevieria sp.), melynek a levelei és virágai okozhatnak mérgezést. Tünetei a nyáladzás, hányás, hasmenés, hemolízis (a vörösvértestek lebomlása). Folyadékpótlás mellett tüneti kezeléssel enyhíthető a beteg szenvedése.

Az itt felsoroltakon kívül még számos növény akad környezetünkben, amelynek elfogyasztása veszélyt hordoz magában. Ez lehet akár csak pár­órányi kellemetlenség, de akár életveszélyes mérgezés is. Mérgezőek még többek között a liliomfélék (Liliaceae), a nősziromfajok (Iris sp.), a kikericsek (Colchicum sp.), a szellőrózsa (Anemone sp.), vagy a papagájvirág (Strelitzia sp.). Ezek mind olyan kultúrnövények, amelyeket mi magunk telepítünk be épített környezetünkbe, de kertünk gyomnövényei között is akadnak mérgezők.