Ez azonban nem minden kultúrára igaz. Sok más hagyomány az aligátorokat, kígyókat és teknősöket istenekként, őrzőkként vagy az átalakulás szimbólumaiként tekinti – írja a Phys.org.

A gazdag kulturális háttér ellenére a hüllőkkel kapcsolatos népszerű hiedelmek nagy része még mindig negatív. Nehéz megállapítani, hogy ennek mekkora része ered kizárólag a folklórból, mivel a hüllőkkel szembeni averziónk társadalmi és evolúciós tényezők keverékében gyökerezik.

A főemlősökön végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a kígyók bizonyos tulajdonságaitól hajlamosak vagyunk félni, mivel az potenciális veszélyt jelenthet. A mimika hiánya és az, hogy rendkívüli módon eltérnek az emberektől hozzájárul ahhoz a feltevéshez, hogy a hüllők furcsa, nem intelligens lények.

Ezenfelül a hüllők változatos csoportot alkotnak, amelyről valójában nagyon keveset tudunk. Ez – a rossz közmegítéléssel együtt – befolyásolja, hogyan bánunk velük.

Nem megfelelő körülmények

Bár a madarakhoz és emlősökhöz képest kevésbé figyelünk fel rájuk, a hüllők velünk élnek. Az Európai Unió kutatási célokra használt állatokról szóló, 2022-es legfrissebb jelentése szerint 0,1%-uk hüllő volt. Noha ez kicsinek tűnhet, több mint 4500 egyedet jelent, ami négy év alatt majdnem 200%-kal nőtt. Továbbá a jelentés csak az engedélyezett eljárásokban szereplő állatokat tartalmazza, és nem számolja az átmenetileg befogott hüllőket.

Ebbe beletartoznak az átmenetileg befogott hüllők és azok is, amelyek egész életüket fogságban töltik – akár házi kedvencként, akár állatkertekben. Bár a témáról kevés tanulmány készült, több is arra utal, hogy szükségleteik ritkán teljesülnek, ami egészségügyi vagy viselkedési problémákhoz vezet, például a terrárium üvegének ütögetését, ami az orr sérülését okozhatja.

A hüllők jóllétének javítása

A környezeti gazdagítás abból a célból született, hogy enyhítse ezeket a hiányosságokat, és elfoglaltságot biztosítson az állatoknak azokban a környezetekben, amelyek ritkán változnak. Ma már önálló kutatási terület és az állatjóllét javításának eszköze. Túllép pusztán az állat alapvető szükségleteinek kielégítésén; célja, hogy lehetővé tegye számukra a fejlődést.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a környezethez olyan elemeket adunk (játékok, építmények, érzékszervi vagy szociális ingerek), amelyek elősegítik a természetes viselkedést.

Alicia Bartolomé, a Valenciai Egyetem etológiával és állatjóléttel foglalkozó PhD hallgatója foglalkozott behatóbban a hüllők jóllétével. Először európai állatkerteket kerestek meg, hogy felmérjék, hogyan alkalmazzák a környezetgazdagítást. Bár a legtöbbjük rendelkezett bizonyos intézkedésekkel, sok, „gazdagításként” említett gyakorlat nem ment túl az alapvető szükségletek kielégítésén, például a megfelelő hőmérséklet fenntartásán.