0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. január 6.

Szénégetők – a boksa ördögei

A faszénről napjainkban leginkább a kellemes nyári grillestek jutnak az eszünkbe, míg régen a háziasszonyok a szenes vasalót melegítették vele.

„Jó minőségű faszenet bükkfából lehet égetni, de a cser, a gyertyán, a tölgy és a kőris is megfelel a célnak” – folytatja az erdész. „Először is ki kellett jelölni egy alkalmas helyet az égetésre, ahol nem volt sík terep, ott egy teraszt alakítottak ki a hegyoldalban.” Fontos volt, hogy egy évnél régebbi kitermelésű, és így minél kisebb nedvességtartalmú legyen a fa. A különböző méretű fahasábokat a boksa építése során meghatározott sorrendben rakták egymás mellé, illetve egymásra.

„A művelet úgy kezdődött, hogy kitűztek egy karót, az képezte a boksa közepét. Azt forgáccsal, faaprítékkal vették körül, majd rövidebb, vastagabb fahasábokkal, kívülre pedig a hosszabbak, vékonyabbak kerültek.

Mikor felépült a 3-3,5 méter magas boksa, 20-25 centiméter vastagon betakarták száraz falevéllel, szalmával, szénporral és földdel, jól lelapogatták, megtaposták” – magyarázza Tóth Attila. A begyújtás a boksa belén át történt. A halom tetején parazsat dobtak be és attól belobbant a farakás belseje, de volt, hogy a boksa oldalán hagytak egy kis nyílást és azon át olajos kóccal gyújtották meg a halmot. Ezt követően a begyújtó nyílást is betakarták, hogy a légmentesség biztosítva legyen.

szénégető boksa Takarás
Takarás
Fotó: Erdős Györgyné

„A szénégetés egész folyamata nagy körültekintést igényelt, legalább két ember kellett hozzá, akik éjjel-nappal váltásban felügyelték a műveletet. Nem szabadott lánggal égnie a fának, és a hőnek egyenletesen kellett átjárnia a halmot. A boksa izzó belseje 300-400 °C-ra is felmelegedett. A mesterek figyelték a füst színét és a füstölés módját. A folyamat elején a füst fehér volt, mert még tele volt gőzzel, hiszen az egy éve kitermelt fában is van valamennyi nedvesség.

Aztán ahogy a fa szépen lassan száradt, úgy változott a füst színe és fogyott a mennyisége. A szénégető mestereket a boksa ördögeinek is hívták, hisz feketék voltak a koromtól és szó szerint a tűzzel játszottak”

– teszi hozzá nevetve az öreg erdész.

A letakart boksa begyújtás előtt
A letakart boksa begyújtás előtt
Fotó: Erdős Györgyné

„A füst színéből és mennyiségéből tudták, hogy hol kell egy kis levegőt engedni a boksába, ekkor megszurkálták a halmot, melynek lassan és szimmetrikusan kellett égnie. A szellőzőrések biztonsági szelepként is szolgáltak, kivezették a képződő gőzöket, ahol pedig üreg keletkezett a földtakaró alatt a boksában, és lángra lobbant a fa, ott még alaposabban betapasztották földdel a réseket, sőt a rakás tetejét időközönként egy kis vízzel is meglocsolták.” A szurkálás által a folyamat állásáról is tájékozódtak, ahol kemény volt a halom (fába ütközött az eszköz), ott még nem készült el a faszén.

Ahogy telt az idő, a boksa oldalán egyre lejjebb szurkálták a szellőzőnyílásokat, az előző lyukakat pedig betömködték.
A begyújtó nyílás bedolgozása
A begyújtó nyílás bedolgozása
Fotó: Erdős Györgyné
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: