Amikor már közeledett a szénégetés vége, a halom megroggyant, és a füst színe kékeslilásra változott, elérkezett a boksa visszabontásának ideje. „Gereblyével óvatosan lehúzták róla a földet és a falevelet, majd a tetején, felülről lefelé haladva kezdték kibontani, de a lehűléshez is sok idő kellett, a boksa még ilyenkor is 200-260 °C-os volt.

Egy nap hűlést követően a folyamat végén ott volt a megszenesedett, fekete faszén, melyet aztán nagyság szerint osztályoztak, a túlméretes darabokat összezúzták és zsákokba pakolták, úgy szállították a felhasználás helyére” – mondja az erdész.

A jó minőségű faszén lassan, egyenletes hőt biztosítva, láng nélkül ég el, ütésre úgy cseng, mint az üveg, frissen tört felülete nem piszkolja be a kezet. A boksa aljában lévő fahasábok nem szenesedtek el, ezeket újra beépítették egy következő boksába, a szénport pedig az új halom lefedésére használták fel.

„Volt úgy, hogy akár 150 köbméter fát is égettek egyszerre, ez két hétig is eltartott!” – teszi hozzá Tóth Attila. Ha ügyetlen volt a szénégető, és túl hamar égett le a boksa, rossz volt a kihozatal.

A faszén ma is keresett árucikk, noha a régi szénégető mesterség már eltűnőben van, helyét az ipari előállítás vette át. A kézműves szénégetésre csak kevesen vállalkoznak, inkább hagyományőrző jelleggel mutatják be a tevékenységet például az évente megrendezett somogyfajszi őskohász táborban, különböző fesztiválokon, erdei rendezvényeken, illetve skanzenekben.

Szigeti Edit
Fotók: Erdős Györgyné, Kühn Józsefné, ÉSZAKERDŐ Zrt.