A téli fagyos időszak nemcsak a természet pihenőideje, hanem a kertészek egyik legfontosabb „ingyenmunkása” is. Ha a talaj mélyen átfagy, akkor olyan fizikai és biológiai folyamatok mennek végbe, amelyeket kapával vagy ásóval szinte lehetetlen ilyen hatékonysággal utánozni.
Miért jó, ha átfagy a talaj?
A folyamat segít a természetes talajlazításban, mert a fagynak a rögöket repesztő hatása is van, és ez a kötöttebb, agyagos talajoknál igen fontosa tényező. Amikor a talajban lévő víz megfagy, térfogata kitágul, és szinte szétrobbantja a kemény rögöket. Ez a fagy aprító hatása, amely tavasszal porhanyós, könnyen megmunkálható „aprómorzsás” talajszerkezetet eredményez, ami kiváló magágy.
Sok kártevő (például a pajorok, drótférgek, poloskák vagy a spanyol meztelencsigák petéi) a talaj felső rétegeiben próbálnak áttelelni. A mélyre hatoló fagy jelentősen megtizedeli az állományukat. Emellett a talajban áttelelő gombák és baktériumok egy része is elpusztul, így tavasszal „tisztább lappal” indul a növényvédelem. A kisebb számban áttelelő kórokozó és kártevő, e kisebb létszámról kezd el tavasszal szaporodni, ami állományuk lassabb felfutását eredményezi, így könnyebben és kisebb költséggel lehet beavatkozni és eredményt elérni a ritkításuk terén.
A téli folyamatokra rásegíthetünk
Hogy a fagy és a tél valóban a kert javát szolgálja, érdemes néhány lépéssel segíteni azt. Amennyiben hagyományos módon kertészkedünk és ősszel vagy a téli jelentősebb fagyok elején ásunk, ne munkáljuk el a földet. Hagyjuk meg a nagy hantokat és rögöket. Így a fagy nagyobb felületen tud hozzáférni a földhöz, mélyebbre hatol, és tavasszal elég lesz egy gereblyézés, hogy tökéletes magágyat kapjunk. Ha még nem ástunk fel mindent, egy enyhébb napon még megtehetjük ezt, ha a talaj nincs átfagyva és nem annyira nedves, hogy akadályozza ezt a műveletet.
A talajforgatás mentes termesztési módoknak is sok előnyük van, ám gyökérzöldségek esetén csak hosszabb, több éves átállás után lesz olyan porhanyós talajunk, amiben e fajok is jól fejlődnek majd. Épp ezért a legalább a gyökérzöldségek helyét érdemes felásni, mert ha azok kötöttebb, vagy csak régóta nem forgatott „letaposott” talajba kerülnek annak eredményeként elágazó lehet a sárgarépa, vagy a petrezselyem gyökere, ami jobb esetben csak megnehezíti, rosszabb esetben konyhai felhasználásra alkalmatlanná teszi azt.
Szerves anyagok „beérlelése”
A tél kiváló alkalom arra, hogy a talaj felszínére terített (de be nem ásott) komposzt vagy érett trágya a csapadékkal együtt lassan bemosódjon a mélyebb rétegekbe. A fagy és az olvadás váltakozása segít a tápanyagok feltáródásában.
A hó is sokat segít a kertészeknek, elsősorban azért, mert szigetel. A fagyérzékeny évelők (pl. levendula, rozmaring) köré érdemes havat lapátolni, amikor van, mert a hótakaró kiváló hőszigetelő, megvédi a gyökereket a túl drasztikus lehűléstől.
A hóra jelentős vízraktárként is tekinthetünk. A veteményes üres ágyásaira is hordhatunk – amikor van – plusz havat például a kert teraszáról, a kerti utakról, ahonnan úgyis eltávolítanánk. Ez tavasszal, az olvadáskor értékes plusz nedvességgel tölti fel a talajt a mélyebb rétegekig.
Amennyiben ősszel vetettünk zöldtrágya növényeket (pl. mustárt vagy olajretket), és az a fagy hatására mostanra elfagyott, akkor ilyenkor hagyjuk a felszínen mulcsként. Megvédi a talajt a széleróziótól, tavasszal pedig könnyen bedolgozható lesz, javítva a föld humusztartalmát.
Így januárban érdemes ellenőrizni a gyümölcsfák törzsét is. Ha nincs rajtuk fehér mészfestés, a kora tavaszi nappali erős napsütés és az éjszakai fagyok, azaz a nagy hőingadozások feszültséget okozhatnak majd a kéregben, ami repedésekhez vezet. A mész visszaveri a fényt, ezért kevésbé melegszik fel nappal a törzs így megelőzhető a „fagyrepedés”. A meszelés előtti gyökérkefés tisztítással a kéregrepedésekben telelő kártevő rovarok állománya is csökkenthető, ami a mész fertőtlenítő hatásával kiegészítve még hatékonyabb.
