A taplógombáról sokszor azt gondoljuk, hogy az erdei fák jellegzetes kísérője, ám sajnos a gyümölcsfákon is gyakran felbukkan ez az élősködő faj. Bár első ránézésre csupán egy különös kemény termőtestnek tűnik, megjelenése komoly figyelmeztető jel: a fa belső szöveteiben már megindult a pusztulás.
Mi a taplógomba?
A taplógomba egy olyan gombacsoport, mely fák törzsén, elhalt vagy legyengült fás részeken nő. A farontó gombacsoportba tartozó fajok micéliuma a fa belsejében él, ahol a faanyag fő alkotóelemeit – a cellulózt és a lignint – bontja le. A törzsön vagy vastag ágakon látható taplószerű 1-2 cm-estől akár a 80 cm-es méretig is előforduló képlet csupán a gomba szaporító szerve, amely spóráival újabb fákat fertőzhet meg. Több mint 300 faja létezik világszerte, többségükben nem ehető, de sok mindenre használható. A népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, gyulladáscsökkentésre, sebkezelésre használták, de kiváló gyújtósnak, sőt kézműves termékek i készülhetnek belőle.
Viszont, ha kertünkben jelenik meg, az komoly gond jele lehet, ugyanis előszeretettel támadja meg gyümölcsösünk legfőkép csonthéjas egyedeit.
Mely taplógombák károsítják a gyümölcsfát?
A közönséges taplógomba (Fomes fomentarius) főként idős, legyengült fákon jelenik meg, lassú lefolyású, fehérkorhadást idéz elő. A fa belseje szivacsossá, morzslékossá válik. Külső tünetek sokáig hiányozhatnak. Gyakori az ág- vagy törzstörés szélben, vagy hóterhelésnél. Jellemzően idős alma-, körte-, és szilvafákon jelenik meg.
A lapos taplógomba (Ganoderma applanatum) kiterjedt törzskorhadást okoz, a fa víz- és tápanyagszállítása fokozatosan romlik, a lomb ritkul, a hajtások rövidölnek, a fa életerejének látványos gyengülése figyelhető meg. Elsősorban nedvesebb fekvésű, idősebb ültetvényekben, parkfákon és gyümölcsösökben ismert kórokozó.
