A kénvirággomba (Laetiporus sulphureus) gyors lefolyású barnakorhadást okoz. Gyakran támadja a cseresznyét, diót, szilvát és a kajszit. A faanyag kockásan repedezik, az ágak hirtelen előjel nélkül letörhetnek. Látványos sárga-narancs termőtestei korán jelzik a fertőzést. Különösen veszélyes a fiatalabb, termőkorú fákra.
A pikkelyes taplógomba (Polyporus squamosus) sebzéseken keresztül fertőz, kezdetben lokális korhadást okoz. A kéreg felrepedezik, a fa körül gyakran nedves foltok láthatók. Főként friss metszési felületek közelében jelenik meg. Elhanyagolt sebeknél gyorsan terjedhet. Jellemzően almatermésűeket és dióféléket támad meg, tipikus „kerti” taplógomba hazánkban.
Hogyan védekezhetünk ellenük?
A taplógomba elleni védekezés alapja a megelőzés, ami korántsem könnyű feladat, ugyanis a tünetek megjelenésekor már jócskán elkéstünk. Amit tehetünk: kerülni kell a nagy metszési sebek kialakulását, a vágásokat mindig száraz időben, éles eszközzel végezzük, majd sebkezelő anyaggal zárjuk le. Ne felejtsük eszközeink rendszeres fertőtlenítését sem, ezzel is hozzájárulhatunk a fák egészségéhez. Figyeljünk arra, ha a macska nagyobb körömélezéssel megsebzi a fát, vagy mi is felsérthetjük, ha kertünkben damilos fűnyíróval vágjuk körülötte a füvet. Ilyenkor érdemes ezeken a felületeken is sebkezelőt használni, akkor is, ha nem tűnik vészesnek a sérülés, ugyanis a gomba spórái ezeken a felületeken találnak utat a fa belsejébe. A sérült, repedezett kérgű, legyengült fákat rendszeresen ellenőrizzük, mert a gomba spórái elsősorban ezeken a felületeken jutnak be.
Mit tehetünk, ha már megjelent a taplógomba?
Ha a taplógomba termőteste már látható a fán, az általában azt jelenti, hogy a belső korhadás előrehaladott. A termőtest eltávolítása önmagában nem szünteti meg a fertőzést, de lassíthatja a további spóraszórást. A súlyosan fertőzött ágakat, vagy fákat célszerű teljesen eltávolítani és megsemmisíteni, hogy a környező gyümölcsfák ne fertőződjenek tovább.
