Az áfonya speciális igényei

Az áfonya igen savanyú (pH 3,8-4,5), szerves anyagban gazdag (4-8%) és levegős talajt igényel, gyökere gombákkal és baktériumokkal él szimbiózisban. Ezek a meghatározó talaj­igények teszik szükségessé, hogy sajátos közegben termesszék.

A legelterjedtebb áfonyatermesztési módszer a konténeres művelés, amihez általában 20-25 literes konténereket használnak. Ebben az esetben fontos követelmény, hogy a használt közeg stabil maradjon több éven át, amíg a bokrok teremnek. Nem szabad, hogy tömörödjön és levegőtlenné váljon, illetve elveszítse a jó vízát­eresztő képességét, mert az áfonya gyökérzete érzékeny a vízállásra. Magán a termesztőedényen pedig sok lyuknak kell lennie, ugyancsak a leve­gőzés és a jó vízelvezetés érdekében.

Különböző összetételű keverékeket kínálnak, de mindegyiknek meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy legalább 30% levegővel töltött pórustér legyen benne. Ez jóval nagyobb arány, mint a dísznövények vagy gyümölcsfák esetében elvárt 10 vagy 20%.

A keverékben a rostos és darabos összetevők aránya szabja meg a víztároló és vízáteresztő képességet. A természetes rostok, mint a Sphagnum moha vagy a kókuszrost a vízmegőrzésért felelősek, és a fából készült rostok is ezt a célt szolgálják. A darabos összetevők a jó levegőzést és vízáteresztést szavatolják, erre a célra kókuszhéjat, fenyőkérget és bioszenet is használnak.

A termesztőközegeknek nincs pufferkapacitása, vagyis a meszes öntözővíz, a műtrágyák, illetve a tápanyagfelvétel miatt bekövetkezett változások azonnal mérhetők a pH változásában. A konténerekből kifolyó drénvíz pH-ját és EC-jét kell mérni, előbbit 4,5 és 5,5 közt, utóbbit 2 mS/cm érték alatt kell tartani.

Forrás: edis.ifas.ufl.edu