A középkori hadviselés sikere
Egy történelmi regényíró mindig a korabeli feljegyzésekből indul ki, és szerencsére a hadtörténet viszonylag bőséges forrásanyagot kínál. A hadjáratok, a csaták menetét és stratégiáit részletesen dokumentálták, így ezekből a leírásokból sokszor pontosabban rekonstruálható a táj, annak állapota, mint más területeken. A nagy létszámú hadseregek nem tudtak akárhol mozogni: az erdők és a mocsarak nehezítették a haladásukat. Egy-egy hadvezér sikerét gyakran az döntötte el, hogy mennyire ismerte a környezet adottságait. Hunyadi János például kiválóan használta a táj nyújtotta lehetőségeket. Ez volt az egyik titka annak, hogy gyakran tudott győzedelmeskedni a túlerőben lévő ellenséggel szemben.
Coopertől a kortárs irodalomig
„Bezzeg az én időmben!” – hangzik el gyakran a mondat az idősebbek szájából. De miért is? Mert minden más volt: a tempó, az élet ritmusa, a környezet. Az élet generációról generációra változik, és nekünk alkalmazkodnunk kell hozzá. Minden nemzedéknek megvan a maga elbeszélési módja, mondja Bán János. De az írók és a pedagógusok nehezen tudják követni a tanulók és a fiatal olvasók igényeit. „A Hunyadi-sorozat sikere abban áll, hogy ráéreztem arra, a történelmet úgy kell elmesélni, mint egy történetet, ahol a karakterek ábrázolása nagyon fontos. A fiatalok imádják a hőstörténeteket, legyen az egy modern szuperhős, vagy egy valaha élő történelmi személy sztorija” – meséli Bán János.
A kíváncsi gyerek gyorsan tanul és megbecsüli környezetét. Közben pedig történeteket mesélünk és olvastatunk velük. „A természet iránti tiszteletre, alázatra tanítottak engem a Cooper-regények és arra az értékrendre, amit képviselek. Az őskortól kezdve folyamatosan születnek mesék, történetek, melyek célja a példamutatás. Ezek kulcsfontosságúak a fejlődés szempontjából. A gyerekek egyszerűen vágynak azokra a történetekre, amikből ezeket az értékeket magukba tudják építeni. Éppen ezért kezdtem el írni a Hollófiak című sorozatot, mert hiányolom a kortárs irodalmi kínálatból azokat az ifjúsági regényeket, amelyeket én a gyerekkoromban olvashattam. Amikből oly sokat tanultam bátorságról, barátságról, önzetlenségről. Ha meg tudjuk adni számukra ezeket a történeteket, akkor egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy a régi bölcsességeket, gondolatokat visszacsempésszük az ő életükbe is.”
