Ki mennyit bír ki?

Kérdés, milyen piaci átrendeződést hoz mindez. A szakmabeliek szerint egy évet a több tartalékkal rendelkező gazdaságilag erősebb termelők kibírnak, az egészen kicsi telepek és a kitett telepek – vagyis amelyek mögött nincs szántóterület – nem viselik el az ilyen alacsony árakat, viszonylag hamar tönkremennek, és le kell húzniuk a rolót. Ez azonban most nem jár azzal, hogy a nagyobbak tovább növekednek, mert azok sem fognak több tehenet beállítani.

Tartósan azonban a nagyok sem bírják el az ilyen árakat, tehát ha ez a helyzet mondjuk egy évig, vagy azon túl is fennmaradna, az nagyon komoly ágazati problémát jelentene. Antal Gábor ugyanakkor nem gondolja, hogy ez a helyzet egy évig eltartana. Az első három hónap biztos, hogy rossz lesz, és az még az első fél évben sem érdemes fordulatban reménykedni. A nyári hónapokban viszont általában kevesebb tej termelődik a meleg miatt, ami segít a visszarendeződésben – most viszont még semmi jel sincs arra, hogy ez közel lenne.

A jelenlegi világpiaci helyzet Európa piacvesztését hozza magával – mondta Antal Gábor. Az Európán belüli mozgások pedig a magyar feldolgozók termékeinek hazai visszaszorulását hozzák, hiszen már meg is jelentek a boltokban a dömpingáras importtermékek.

– sorolta, hozzátéve, hogy ezek alapján inkább 100 forintos, vagy annál alacsonyabb felvásárlási árú tejből jön ki az 1200 forintos sajt – ezzel kell versenyezniük a magyar feldolgozóknak.

Veszteség mellett is fejleszteni kell

Egy ilyen válság soha nem jön jól, most éppen azért is különösen nagy bajt jelent, mert az ÁTK-pályázatok megvalósítását gátolhatja. Ilyenkor különösen jól jön a hosszabb távú jó kapcsolaton alapuló banki bizalom – mondta Gamos András.

Ha viszont ez nincs meg, és a bank az idei üzleti tervre akar alapozni, akkor ott kevés a remény arra, hogy abból hitelezés is legyen, mert most nincs olyan ember, aki meg tudja mondani, mennyi lesz 2026-ban a tejár – tette hozzá.