0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. január 19.

Metszéstől a hordókészítésig

Egy szakmát generációkon keresztül vezetni, az nemcsak a legtitkosabb fogások elsajátítását jelenti, annál sokkal többet. Valami belső ragaszkodást elődeink szellemiségéhez, az anyaghoz, annak kimunkálásához.

Így járt Hotyek Zita is, aki zsigereiben érzi a fát, és bár szőlész-borász végzettsége is van, mélyen benne él a hordókészítés mestersége.

Míg régen a dongákból álló hordókat csak folyadékok szállítására és tárolására használták, napjainkban a bor érlelésében is fontos szerepet játszanak. A borban lévő aromák közül jelentős mennyiség a hordóból származik, az érzékelhető ízeknek nagyjából a fele. Igen fontos a bizalmi viszony a borász és a hordókészítő között: az esetek nagy részében a borász elmondja, hogy milyen stílusú bort szeretne, milyen volt az évjárat, milyen piacra, milyen fogyasztóknak szánja a bort, a kádármester pedig ehhez olyan hordót álmod meg, amely közvetlenül a borász, közvetve pedig a fogyasztó ízlését szolgálja.

hordókészítés

A környezet egyértelművé tette a választást

Erdőbényét valaha a hordókészítők Mekkájának is nevezhették volna, mára alig négy család műveli a hagyományos mesterséget. Pedig minden adott hozzá, a Zemplén a kivételes minőségű tölgyeivel, és a borvidék, amely hordók nélkül nehezen volna elképzelhető. A fa illata beépült a Hotyek család életébe.

– Az öcsémmel mi vagyunk a negyedik kádárgeneráció, akiről tudunk. A szőlész-­borász végzettségem úgy alakult, hogy gyerekkorom óta van saját szőlőnk, nagymamámmal együtt jártunk metszeni, szőlőt kötni. Középiskolai tanulmányaimat Miskolcon végeztem, élelmiszeripari szakon. Az eredeti terv az volt, hogy pék-cukrász leszek. Szeretem az édességet. A szüleim addig erőltették, legyen diplomám, hogy végül a Kertészeti Egyetemen az Élelmiszertudományi Karra jelentkeztem – meséli az erdőbényei kádárlány, aki másfél év után váltott a szőlész-borász szakra, hiszen itt él Hegyalján, gyerekkora óta van szőlőjük, mi mást csinálhatott volna?

Megtalálta a helyét, egy négyhektáros borászatnál dolgozik egyedüli alkalmazottként, mellette a saját, hektárnyi ültetvénye tölti ki idejét.

– Nagyon jó száraz borok születnek Hegyalján. Sokan ráálltak az aszúra, az édes borok készítésére, ehhez is megfelelő a klíma. Nekem a Sárgamuskotály a kedvencem, bár művelni nem a legjobb, a vesszői összevissza állnak, kuszább, nem olyan rendezett, mint a Furminté vagy a Hárslevelűé – hívta fel a figyelmet, miszerint a klímaváltozással sok minden átalakult és gondolkodásra késztet; változnak a szüreti időpontok, olyan kórokozók és kártevők jelentek meg, amelyek korábban gazdasági kárt nem jelentettek.

– Az időjárásnál tapasztalom, amit a nagyszülőktől megtanultunk, ha innen borul, bejön az eső Erdőbényére, de ha a másik irányból, akkor a hegyek nem engedik. Most pedig előfordul, hogy átengedik a hegyek az esőt, ami korábban nem fordulhatott elő – tette hozzá Hotyek Zita.

Erdőbénye nyitott katlan, a falu határában déli fekvésű szőlőket találunk, egész nap süti a nap. Míg évekkel ezelőtt azzal foglalkoztak, hogy kilevelezzék a fürtzónát, ma már rejteni igyekeznek. Nagyon éget a nap.

– Főleg a Muskotálynál vesszük észre 2-3 éve, hogy még be sincs érve a szőlő, de már sötétbarna a bogyók héja, ahogy megégeti a nap. Éppen ezért 2025-ben már úgy dolgoztunk, hogy a sorok keleti oldalát kileveleztük, mert keletről kel fel a nap, és ott csapódik le először a pára, a nyugati oldalt pedig meghagytuk, hogy ne égesse a szőlőt – magyarázta a fiatal szakember, aki a Sanzon Tokaj borászatnál szőlész, hozzátéve, bár első látásra nem tűnik túl nőies munkának, ennek dacára szereti.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság