Mi zajlik a repcefrontot?
A fagyok a túlnövekedett, tehát a tíz levélnél többet kinevelt repcéket eléggé meggyötörte, majd jött a jókora hótakaró. Bár a repce életét ez nem veszélyezteti, érdemes figyelni a későbbiekben rajzásukat megkezdő (8-12 oC) repceszárormányosok (Ceutorhynchus pallidactylus) és a nagy repceszárormányosok (Ceutorhynchus napi) jelenlétét.
Ekkortájt gond lehet az állomány talajának járhatatlansága, így ellenük a növényvédelmi kezelés kivitelezése kivitelezhetetlen lehet.
Itt lenne nagy jelentősége a drónos permetezés bevezetésének. Minden évben előfordul, hogy a gazdák tudnak az ormányosok jelenlétéről, mennének is védekezni, csak éppen nem tudnak kijutni a táblára. És ha nincsen kijuttatható formulációjú inszekticid, akkor a bogarak először táplálkozni fognak, aztán párosodni, majd lerakják petéiket, és onnantól kezdve legföljebb az öklünket rázhatjuk a repcetábla szélén, mert túl sok mindent a növényi szövetekben károsító lárvák ellen tenni nem tudunk.
Kártevők a hó leple alatt
A mezei pocok télen is aktív, és kiterjedt járatrendszert alakít ki a hótakaró alatt. Itt a baglyokat, menyétet, rókát leszámítva nem igazán van ellensége, de ettől függetlenül a T-fák kihelyezése javasolt lehet, amely nem csak a biotermesztők privilégiuma: ez a létező legolcsóbb védekezési módszer, és ahol nappal az ölyvek gubbasztanak pocok után lesve, ott este különböző baglyok fognak préda után kutatni. Éljünk vele bátran!
A pocok hatalmas károkat képes okozni, ezért is érdemes tavasszal felmérni, hogy a szaporodás kezdetén mekkora a pocokállomány. Tavasszal már akár egy lakott járat száz négyzetméterenként is olyan gondot okozhat, amikor már a védekezés szükségszerűvé válik.
A gyümölcsösökben
Számos gomba, úgy, mint a különböző lisztharmatfajok, az almalisztharmat a rügyekben is áttelelnek, egyes atkákkal együtt, amelyek enyhe teleken még szaporodni is képesek. A ,,lakókkal” rendelkező rügyek fellazulnak, éppen ezért jóval fagyérzékenyebbek. Tehát a kártevőket, kórokozókat a masszív téli fagyok szépen ritkítják.
Tavaszi metszésnél megfigyelhetjük, például a jonatán fajtakörbe tartozó almák esetében, a hajtásvégi csúcsrügyek fellazult rügypikkelyeit. Ezek többnyire már elhaltak, a rajtuk levő kórokozókkal, kártevőkkel együtt. Ezeket nyilván metszéssel eltávolítjuk, és ezzel csökken a fertőzési nyomás.
Amire még érdemes figyelni, akár gyepekben, akár gabonák esetében, az a hópenész (Microdochium nivale), illetve az árpa tifulás (Tifula incarnata) rothadására. Bár utóbbi rettentő ritka, az ivartalan szaporodásához hótakaróra van szüksége. Miután jó ideje nem láttunk havat, a kórokozó megritkult, de érdemes odafigyelni rá.
Kifehéredett kertek: eltávolítsuk vagy meghagyjuk a hótakarót?
A legbátrabb hírnökök – amit a hóvirágról és a krókuszról tudni lehet
