Hóból is megárt a sok
Miután kiderül, hogy a hó milyen értékes, érdemes okosan gazdálkodni vele. Csak onnan takarítsuk el, ahonnan feltétlenül szükséges, a biztonságos közlekedés miatt: a járdákról, kocsifelhajtóról, parkolóból, az udvaron és a kertben hagyjuk meg.
Sőt a közlekedési utakról eltávolított felesleges havat, (de csak amíg tiszta, és mentes a természetre káros vegyszerektől, mint például az útszóró só), áthordhatjuk az udvarra, vagy a kertbe, a fák tövéhez, vagy a tavaszi vetésre váró ágyásokra.
Amikor hirtelen sok hó esik, az ágakra, levelekre rakódó hatalmas teher nehézséget okoz a növényeknek, amitől lehajolnak, rosszabb esetben letörhetnek az ágak. Ezért kisebb fáinkról, cserjéinkről érdemes gyengéden, -hogy ne okozzunk sérülést a kérgen- egy szövettel betekert fadarabbal lekocogtatni a havat. Egyes növények levélzetét ajánlott összekötözni, például a díszfüveket, fáklyaliliomokat, stb.
A földművelés trendjei is változnak
Hosszú évszázadok óta az őszi szántás teljesen általános gyakorlat volt, hogy aztán a fagyra bízzák a kártevők elpusztítását, a talajrögök elaprózását, illetve hogy könnyebben megmunkálhatóvá tegye a talajt tavaszra.
Így miután megismertük, milyen értékes ez a fagyos, fehér takaró, próbáljunk meg megértőbbek lenni iránta, a természetnek és a kertjeinknek nagy szükségük van erre, hogy a növények nyugodtabban pihenhessenek. A hótakaró betakarja a talajt megvédve a benne kúszó gyökereket és a különféle életformákat, majd olvadása után hidratálja, illetve táplálja a talajt és a növényeket. A szegény ember trágyája kifejezés tehát nem csupán egy mesebeli „találmány”, működése tudományosan is bizonyított.
