A legfrissebb ajánlások – a National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine (NASEM) irányelvei – 0,2 mg kobaltot javasolnak kilogrammonként a takarmány szárazanyagára vetítve.

Ugyanakkor a takarmányok természetes kobalttartalma sok esetben nem elegendő, így kiegészítésre van szükség.

A kobalt–B12 kapcsolat gyakorlati jelentősége a telepi szintű menedzsmentben is egyre inkább felértékelődik, mert a B12-státusz romlása alattomosan, látványos klinikai tünetek nélkül is rontja a teljesítményt.

A szerzők kiemelik, hogy a hiány következményei gyakran „nem specifikusak” – csökkenő takarmányfelvétel, visszaeső termelés, kondícióromlás –, ezért könnyen összetéveszthetők energiaszegény adaggal, stresszel vagy egyéb mikroelem-eltérésekkel.

A diagnosztika sem mindig egyszerű, a vér B12-szintje, a máj kobalt-tartaléka, illetve egyes anyagcsere-markerek együtt adhatnak pontosabb képet, de a mintavétel, az értelmezés és a referencia-tartományok telepenként eltérhetnek.

Külön figyelmet érdemelnek a fiatal állatok is, a borjak bendője az első hetekben még nem működik teljes kapacitással, ezért a B12-ellátás eleinte inkább a föcstejen keresztül biztosított, később viszont a bendő érésével a kobalt-ellátottság válik meghatározóvá. A takarmányváltások, a nagyobb abrakhányad, valamint a rostminőség romlása mind kedvezőtlenül befolyásolhatja a bendőfermentációt, és ezzel közvetve a B12-termelést is. Emiatt a kobalt-kiegészítés hatása sokszor nem „önmagában” értelmezhető, hanem az egész adag szerkezetével, a mikrobiom állapotával és a termelési szinttel együtt.

B12 a tejben és genetikai tényezők

A tehéntej átlagosan mintegy 0,5 µg/l B12-vitamint tartalmaz, míg a föcstejben ennek akár négyszer–tízszeres koncentrációja is előfordulhat.

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy bár számos vizsgálat pozitív termelési választ mutatott kobalt- vagy B12-kiegészítés esetén, más tanulmányok nem találtak szignifikáns javulást. Ez rámutat arra, hogy a bendőmikrobiom, az állat genetikai háttere, a laktációs állapot és a környezeti tényezők egyaránt befolyásolják a választ.

Európai és hazai kitekintés

Az Európai Unióban a nyomelemek takarmányozási szabályozása szigorú határértékekhez kötött, ugyanakkor a precíziós takarmányozás térnyerésével egyre nagyobb hangsúlyt kap a mikrotápanyag-ellátottság optimalizálása.

Magyarországon a tejelő ágazat számára különösen fontos kérdés a takarmányok nyomelem-ellátottsága, mivel a talaj kobalttartalma és a tömegtakarmány minősége régiónként jelentős eltéréseket mutathat. A korszerű ásványianyag-stratégiák nemcsak az állategészségügyi problémák megelőzését, hanem a tejtermelés stabilitását és gazdaságosságát is szolgálhatják.