Ma nálunk a középkor és a 21. század egyszerre van jelen a termelési láncban. Ennek eredménye a nagyobb önköltség és a gyengébb minőség, miután a magasabb termés érdekében nagyjából kiszorítottuk a termelésből a minőségi és a prémium termékeket. A gyorsan változó környezethez itthon kellene a fajták nagyobb részét előállítani, idehaza kellene megoldani a termelési tényezők optimalizálását. Ezért kulcskérdés a fajták alkalmazkodóképességének erőteljes növelése és egy olyan termelési technológia kialakítása, amelynek révén a fajtákban lévő értékek kiteljesednek. Egy olyan gazdasági környezet kialakítására is szükség lenne, amely díjazza a jó minőséget és beltartalmat.

A szuverenitás azt jelenti, hogy az ország számára létfontosságú termelési, szolgáltatási, igazgatási, közellátási területeket hazai kontroll alatt kell tartani, másképpen az önálló döntéshozatal nem garantálható, amint ezt az elmúlt harmincöt év egyértelműen bizonyított. A magyar mezőgazdasági szuverenitás többrétegű probléma. Az elmúlt évtizedekben az intézményi in­frastruktúra lényegesen meggyengült, ami csökkentette a mezőgazdaság innovációs kapacitásait és növelte a jövedelmezőségi problémákat. Ez mára a gazdasági fejlődés akadályát képezi. Elegendő minőségi alapanyag híján mind az élelmiszeripar, mind az állattenyésztés versenyképessége romlik, és a beruházások sem javítják elvárt módon a versenyképességet.

A magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági súlya

Az alapanyag-termelés 2022-ben összesen 4000 milliárd forintot ért, ez a GDP 3,3 százaléka volt. Az élelmiszeripar, kereskedelem ehhez még ugyanekkora értéket hozzátesz. Ez így együtt már meghaladhatja akár a 12 ezer milliárd forintot, amely nagyjából megfelel a teljes autóipar kibocsátásának. Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági alaptevékenység 0,7 százalékot ér el a GDP-ben, a teljes agrobiznisz 6,7 százalékát – érdemes lenne ezt amerikai módszertan szerint a hazai körülményekre is pontosan kiszámolni. Vagyis a hazai tulajdonú élelmiszeripar lényegesen növelné a magyar gazdaság ellenálló képességét, jövedelmezőségét. Azt gondolom, hogy a nagy-, kis- és külkereskedelemben is vannak feltáratlan tartalékok.

A Nébihnek pontos adatai vannak a külföldi fajták magyarországi elterjedéséről. Magyar fajtán azt értjük, hogy előállítója magyarországi és magyar tulajdonban lévő cég.

Hasonló a helyzet a kertészeti kultúráknál is, vagyis a kertészeti termesztés, szántóföldi növénytermesztés biológiai alapjainak előállításában a magyar nemesítésnek már alig van szerepe. Közben a nemesítők száma is lecsökkent, és az akadémiai kutatás meg a nemesítés között is erősen szakadozik a háló, de az is igaz, hogy soha nem volt kifogástalan. Sokan meghaltak, kevesen jöttek. Vagyis átengedtünk egy rendkívül fontos területet a külföldi cégeknek, holott a mi viszonyainknak megfelelő fajtákat mégiscsak nekünk kellene előállítani. Ez adott esetben nemzetbiztonsági kockázatokat jelent.