Cél az alkalmazkodóképesség javítása

Az Európai Unió Green Deal programja kitiltja a vegyszereket. Ez olyan problémákat okoz, amelyek sokkal súlyosabbak, mint amit kezelni szeretne. A búza kalászfuzáriumos betegségét a protiokonazollal tudjuk mérsékelni, amelynek toxicitása egereken 6300 mg/kg, míg a DON (dezoxinivalenol) toxiné 46,7 mg/kg LD50-érték. Minél kisebb az érték, annál toxikusabb a vegyület. Azaz

A tebukonazol hatóanyagnál az 5000 mg/kg áll szemben a 46,7-es mg/kg értékkel, százszoros különbség. Az aflatoxinnál az LD50-érték 7 mg/kg körül van, itt már a protiokonazol esetében már csaknem ezerszeres a toxicitás-eltérés. Ez azt jelenti, hogy a normál háztartási cukornál kevésbé mérgező fungicid ellen hadjáratot indítunk, de a százszor, ezerszer mérgezőbb nivalenol, Ht-2 toxintól senki sem fél. Ezt volt szerencsém Brüsszelben is elmondani, de semmiféle intenció nem hangzott el, hogy ellenállóbb növényekkel ezt a problémát esetleg kezelni lehetne – és ez az összes betegség elleni védekezésre érvényes. Az ábrán két őszibúza-törzset mutatunk be 17-18 százalék fehérjetartalommal, nagyon intenzív állománnyal és prémium minőséggel. Ez egyben mutatja az EU csőlátását is.

Mi tehát most a teendő? A Nébih-et fel kell készíteni arra, hogy a nála vizsgált növényfajoknál a biotikus és abiotikus tényezők kapcsán is vizsgálatokat végezzen. A nemesítéstől nem várható el, hogy olyan tulajdonságra nemesítsen, amelyet az állam hivatalosan nem tud vizsgálni.

Ennek révén a vizsgált fajták és hibridek toxinkockázatának felmérése megfelelő pontossággal lehetséges, és figyelembe veszi a betegség- és toxintartalom felhalmozódással szembeni sokszor ellentétes jellegét. Ez lehetővé teszi, hogy csak az alacsony, legfeljebb közepes kockázatú fajtákat engedjük ki a köztermesztésbe, ami egyben az élelmiszer-biztonság növelését eredményezi. Ezt az Agrárminisztérium elfogadta, de pénzügyileg támogatni nem tudta.

A fokozódó aszály és hősokk miatt a fajták ilyen irányú tesztelése elengedhetetlen. Ezért itt az összes növény problémáját át kell tekinteni, és a megfelelő fejlesztéseket végre kell hajtani. Ez nemcsak a hazai és külföldi fajták miatt fontos, hanem azért is, mert ha a hazai nemesítés megszűnik, az ország legyen abban a helyzetben, hogy a rendelkezésre álló külföldi listából csak a leginkább alkalmasakat engedje a köztermesztésbe. Ez szuverenitási alapkérdés. A kalászosok és kukorica fajtaminősítésének éves költségét egy éve 900 millióra becsültük (a kutatási támogatással együtt), és 60-70 milliárd forintra azt a terményt, ami a toxinlimiten belül, többletértékesítési bevételként a gazdáknál átlagosan jelentkezik.

Ez részben szemléleti, de legalább ennyire pénzügyi probléma is, hiszen az alapnemesítésre sem elegendő forrásból olyan kísérletek beállítása nem lehetséges, amivel egyébként mindenki egyetért. Ezért olyan érdekeltségi rendszer kidolgozása kell, amely elősegíti a kutató és fajta-előállító munka összekapcsolását. Ez egyébként az akadémiai kutatás elemi érdeke is.

Dr. Mesterházy Ákos
MTA rendes tag
Széchenyi-díjas

(A cikk második részét következő lapszámunkban közöljük.)