Az objektív feltételeken kívül léteznek olyan intézkedések, amelyek önmagukban gátolják a teljes körű ellátást a tojáságazatban.
Az ellátási láncoknál befolyásolja a tökéletes igény-kielégítést az elég gyakran fellépő madárinfluenza-járvány, vagy a baromfipestis. Termelőknek és fogyasztóknak logikailag nehezen megmagyarázható az a szabályváltozás, amit a szigorodó állatjólét kapcsán előírnak. Itt a 2012-ben bevezetett és akkor támogatott ketreces tartásról lenne szó, ami az unión belül igen nagy felháborodást keltett. Nem először írjuk le, hogy a tojótyúk – mint minden más állat – a romló életkörülményeire az ivarzásának változásával, a szaporodás visszafogásával reagál, a termelését érezhetően csökkenti. Idehaza is elkészültek tudományos igényű felmérések, erről a tanácskozáson Sütő Zoltán professzor is beszámolt – a 102 oldalas anyag az Agrárgazdasági Kutatóintézetben található meg. Ha ez így van, akkor nehezen érthető, hogy miért titkoljuk a tudományos felmérés eredményét, miért nem tesszük közre, hogy a tyúkok a legnagyobb termést a ketreces tartásnál produkálják.
Más gondok is nehezítik az ágazat sikerét. Az egyik ilyen munkaerő kérdése, ugyanis idehaza nem túl nagy pályaívet jelez, ha valaki úgymond csupán az állattenyésztésben tud dolgozni. A megfelelő munkáskéz mára elfogyott, aki pedig jelentkezne, azt talán százszor is meg kell nézni, hogy felvegyék-e dolgozónak. Az aszály miatti gyenge gabonatermés ugyancsak árdrágító hatású, ám emellett még a spekulációs árazások is előnytelenül hatnak. A szezonalitás a termelésben és a fogyasztásban egyaránt ármódosító hatással bír.
Végezetül látnunk kell, hogy az EU-ban a tojás versenyképessége csakis a támogatásokkal együtt lehetséges. A tojás ára évről évre szezonálisan ingadozik. Szeptembertől decemberig általában növekszik a kereslet az árral együtt, aztán januártól márciusig csökken, majd májusban újra növekszik. Amit pedig hatósági intézkedéssel a tojás értékesítésénél is alkalmazunk, tehát hogy a bruttó beszerzési árhoz kötjük az eladási árat, az rendkívül torzító hatású, ugyanezt okozza az árrésstop is.
Közös projektben a nagyokkal
A Baromfi Termék Tanács tagjai közül 136-an kapcsolódnak a tojáságazathoz, tenyésztésük 5,1 százalékos arányt képvisel. Ezek a tojástermelő tagok a regisztrált tojástermelésünk 92,2 százalékát szolgáltatják. Hazánk az EU-ban a 11. helyen szerepel a tojástermelési ranglistán, az EU teljes tojás-előállításának a 2 százalékát adjuk. A tanácsba tömörült tagok az előző években 1,2-1,3 milliárd tojást állítottak elő, és az egy főre jutó tojásfogyasztás a 2013-as bázisévet tekintve az előző évre 242 tojásra növekedett évente. A hazai fogyasztásunk összességében 2,34 milliárd darab, emiatt mi nem számítunk ezen a pályán önellátónak. A legtöbb tojást Lengyelországból importáljuk.
A spanyoloknál az INPROVO szakmaközi szervezet felel a tojás integrálásáért. Ott ez az egyetlen elismert szakmai szervezet, a tagjai közé egyaránt tartoznak a termelők, a csomagolók, a kereskedők és a feldolgozóipar résztvevői. A spanyol tojástermelés a spanyol mezőgazdasági termék-előállítás 2 százalékát adja, az ottani állattenyésztés 6 százalékát teszi ki. Náluk 2023-ban kevés híján 14 milliárd tojást termeltek, aminek értéke 2122 millió eurós forgalom volt. A spanyolok 2023-ban 1623 tojástermelő gazdaságot és 47,9 millió tojótyúkot tartottak nyilván. Az EU tojóállományának ők adják a 12,2 százalékát. A tyúkok 64 százalékát feljavított ketrecben, 24,1 százalékát alternatív tartásban, 10,3 százalékát szabad tartásban és 1,5 százalékát biotartásban tartják termelésben. Spanyolországban 873 csomagolóközpont és 35 tojástermékeket előállító gyár üzemel.
