Jó pár éve állandó téma már Európában és benne Magyarországon is, hogy miként lehet csökkenteni a pazarlást az élelmiszer-ellátási lánc különböző szintjein. Azzal elvben mindenki egyetért, hogy a legnagyobb vétkek egyike, ha pusztán az úgymond szabálytalan külleme miatt kell a selejtben végeznie a paprikának, uborkának, répának stb.
Aztán ha oda kerülünk, hogy a pultra kitett mennyiségből ki kell választanunk azt a három-négy darabot, amit a kosarunkba szánunk, akkor már nem biztos, hogy ennek az elvnek megfelelően döntünk…
A fruchthandel.de portál cikke dolgozta fel a marketinggel és fogyasztói magatartással foglalkozó professzor tanulmányát, abból idézünk.
Többféle forgatókönyvet modellezett
Ahogy a cikk beszámol róla, az élelmiszer-ellátási lánc különböző szintjei közötti dinamika jobb megértéséhez Ilona de Hooge számítógépes modellbe táplálta be a rendelkezésre álló adatokat, és különböző forgatókönyveket szimulált.
Megvizsgálta, hogy mi történik, ha a szupermarketben nemcsak öt százalék a „hibahatár”, hanem a kínálat 10, 30 vagy akár 50 százaléka olyan termékekből áll, amelyeknek vannak esztétikai hibáik – mindez pedig tartósan és kiszámíthatóan így van, és az ilyen termékeket ugyanazon a polcon helyezik el, ahol a hibátlan példányok is vannak.
Eredményeiből az derült ki, hogy 10 százalékos aránynál, amely alig több az alap öt százaléknál, nem igazán változik semmi. A fogyasztók továbbra is a tökéletes termékeket választják, az eltérő példányok pedig a polcon maradnak, és végül az egész kezdeményezés elhal. Viszont amint 30 százalékra emelkedik a tökéletlen hányad, átbillen a rendszer, és másképp kezdenek működni a dolgok.
A modellek szerint kezdeti forgalomcsökkenés után kis idő után újra fellendül a kereslet, vagyis nyilvánvalóan a fogyasztóknak először meg kell szokniuk az addig kevésbé látott formákat, ezt követően azonban már nem igazán szentelnek különösebb figyelmet a tökéletlenségeknek, és elfogadják olyannak a zöldséget-gyümölcsöt, amilyen.
A valóságban kicsit bonyolultabb az ügy
A gyakorlatban azonban a megoldás nem ilyen egyszerű, hangsúlyozza a professzor, és ezt arra vezeti vissza, hogy az egész rendszer végső soron a lehető legtökéletesebb uniformitásra van kihegyezve.
Az élelmiszer-feldolgozó üzemekben is gépekkel dolgoznak, tehát minél szabványosabbak a feldolgozandó formák, annál jobb. Ehhez jön még, hogy ingadozó a kínálat a szabálytalan áruból, amit különösen a szupermarketek kezelnek nehezen, hiszen fix méretű zöldségespulttal rendelkeznek, és a kiszámítható árrést lehetővé tevő termékeket részesítik előnyben. Ilona de Hooge szerint mindaddig, amíg bőven van felhozatal hibátlan zöldség-gyümölcsből is, addig nem lesz gazdasági nyomás a rendszer megváltoztatására.
