Ismeretes a kigyógyulás, vagyis recovery jelensége, amely során a korábban fertőzött tünetes tőke a következő évben tünetmentessé válik (rendszerint a fertőzés utáni 2. évben). A jelenség okait a mai napig vizsgálják. A stabil kigyógyulás állapota az, ha a korábban tünetes szőlőtőke már legalább 2-3 éve tünetmentes, és a fitoplazma nem mutatható ki belőle. A kigyógyulás gyakorisága és mértéke függ a fajtától (gyakori például a Chardonnay esetében).
A betegséggel kapcsolatban egyelőre rezisztencianemesítés nem indulhatott el, azonban 4-5 éve komoly fajta-összehasonlító kísérletek zajlanak Olaszországban és Franciaországban zárt izolátoros, valamint szabadföldi fertőzések megfigyelésével. A kutatók vizsgálják, hogyan reagálnak a növények, méréseket és genetikai vizsgálatokat végeznek.
Alapvetésnek kell tekinteni, hogy a fertőzött növény nem gyógyítható, ezért a megelőzésre nagy hangsúlyt kell fektetni. A telepítés, pótlás ellenőrzött és biztos eredetű, fitoplazmára is tesztelt szaporítóanyaggal kell, hogy történjen. A növények jó kondícióban tartása is elengedhetetlen, és Franciaországban már a gyakorlat része a szaporítóanyag hőkezelése, melegvizes áztatása (HWT 51 ℃, 45 perc), amely nagy technikai fegyelmet kíván.
A gazdanövénykörről
Az FD kimondottan a Vitis vinifera, az amerikai interspecifikus hibridek esetében és vadon élő szőlőfajokban marad fenn, és a természetes rezervoárfajokon (iszalag, bálványfa, égerfa, fűz) őshonos. A kórokozó környezeti igénye szerint az európai területek szőlőtermesztő vidékeinek bármelyikén képes megtelepedni és felszaporodni, ahol a fő vektora jelen van.
Terjedése kapcsán, mint arról már szó volt, fertőzött szaporítóanyaggal, kabócavektorral, jelen esetben az amerikai szőlőkabócával (Scaphoideus titanus) és alternatív vektorok révén terjedhet. A kórokozónak két törzse ismert, a 16SrV-C, valamint a 16SrV-D, ez utóbbi rendkívül gyorsan képes felszaporodni.
Az USA-ban őshonos, és Európába feltételezhetően a filoxéravész után kerülhetett be, amikor alanyfajok érkeztek az országba, amelyek kéregrepedéseiben meghúzódhatott a rovar. Érdekes, de az USA-ban nincsen vektor szerepe. Hazánkban a Dunántúlon lassabban, míg az Alföldön igen gyorsan, hatalmas egyedszámban terjed, és kiugróan magas egyedszámú populációi vannak. A terjedésvizsgálat keretein belül 2007–2012-ig történt felvételezések szerint a vizsgált égerek 86, az iszalag 71 százalékában az ország különböző részein jelen van.
