Szőlő fekete vesszőjűség fitoplazmája
Szőlő fekete vesszőjűség fitoplazmáját (Bois noir – BN) 1961-ben szintén Franciaországban írták le az ország északkeleti területein. A kórokozó a Candidatus Phytoplasma solani, Európában elterjedt és több földrészen is előfordul. Gazdanövényköre alapján sokgazdás, több mint 400 egy- és kétszikű fajt sorolhatunk ide. Látensen fertőzött szaporítóanyaggal, nagy távolságra, kabócavektorokkal ültetvényekben is terjed, és bár a szőlőt e rovarfajok többnyire nem kedvelik, a leginkább gyomnövényeken táplálkozó kabócavektor próbaszívása is elégséges ahhoz, hogy megfertőzödjenek a fitoplazmával.
Az idősebb növények többnyire megmaradnak, és ,,zsákutca” jelleggel róluk már nem terjed tovább a kórokozó. A növények vitalitása csökken, a termésmennyiséggel együtt, ezzel kapcsolatban azonban kevés a rendelkezésre álló adat, de izraeli kísérletek szerint Sauvignon, valamint Chardonnay fajták esetében 60 százalékos terméscsökkenést, romló termésminőséget, csökkenő cukortartalmat figyeltek meg, növekvő savmennyiség mellett. Az ilyen szőlőből készült borok kóstoltatása természetesen nem aratott osztatlan sikert…
Az FD- és BN-fertőzöttség országos eloszlásának, a fertőzött tőkék arányának nyomon követése kiemelt jelentőségű. A fertőzött egyedek meghatározása után a fitoplazmákat tovább kell vizsgálni. A törzs járványszerűen, gyorsan terjed, vagyis a fertőzött tőkék száma megtízszereződhet egyik évről a másikra. Fajtakísérletek folytatása is javallott a kevésbé fogékony fajták kiválasztása érdekében. A hazai szőlőgénállomány-megőrzés feltételeinek javítása, a Franciaországban kidolgozott HWT-módszer hazai adaptálása, fajtafenntartással foglalkozó szőlészeti kutatóintézetekben technikai feltételek megteremtése lehet a megoldás útja.
A kabócafajok elleni védekezés
Az ülésen Zsolnay Balázs növényorvos a fitoplazmákat terjesztő vektorszervezetekkel, kabócákkal, levélbolhákkal kapcsolatban tartott előadást. Az említett fajok a szipókás rovarok közé tartoznak, és táplálkozásuk során nem feltétlenül történik sejt- vagy szövetkárosodás, így nincs növényi stressz, vagy védekezési reakció – a táplálkozás zavartalanul zajlik. A kabócák jelenléte önmagában nem csökkenti a zöldtömeget, a fertőzés késleltetetten, de az egész állomány megbetegedéséhez vezet
A stolbur fitoplazma esetében a Hyalesthes obsoletus kabócafaj a fő vektor, míg a FD esetében a Saphoideus titanus. Az előadó kiemelte:
Emiatt a vektor–patogén–növény koordinátarendszerben kell gondolkodnunk. A szakember javaslata szerint mindkét kabócafaj esetében a megelőzésre kell alapoznunk a védekezést, többek között a tápnövények (imágó kelése előtt 4 héttel, ellenkező esetben a kártevő átmenekül a szőlőre tápnövényeinek pusztulása miatt) és megfelelő sorköztakarás (füves) irtásával.
A sikeres előrejelzés érdekében a sárga ragacslapok kihelyezése a szőlő lombozatának középmagasságában ajánlott. Francia javaslat alapján ősszel, szeptember tájékán szükséges az inszekticides permetezés a tojásrakás megakadályozása céljából. A Nébih növénvédőszer-keresője, illetve az ÖMKi oldalán erről részletes információkat lehet találni, és az ökológiai termesztésben felhasználható szerek köre is segítséget nyújthat a megfelelő szerválasztáshoz.
