0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 16.

A kihalás szélétől a terráriumig – A vitorlásgekkó feltámadása

Kovács Gellért négy éve ismerte meg a vitorlásgekkók világágát, ma pedig már tapasztalt tartóként mesél ezeknek a különleges, „szempillás” hüllőknek a mindennapjairól. Szenvedéllyel, türelemmel és rengeteg tanulással építette fel saját állományát.

A „szempillás” túlélő

Az Új-kaledóniai vitorlásgekkó, vagyis a Correlophus ciliatus igazi sikertörténet a hüllők világában. Őshazája a Csendes-óceán déli részén fekvő Új-Kaledónia, ahol főként Grand Terre és a Pine-szigetek területén él.

A fajt 1866-ban írta le Alphone Guichenot, majd évtizedekre eltűnt a kutatók szeme elől. Olyannyira, hogy kihaltnak hitték – mígnem 1994-ben újra felfedezték. Ez indította el világszintű terráriumi karrierjét.

Kovács Gellért egyik kedvencével Vaníliával

Egyediség minden példányban

A vitorlásgekkó 18–23 centiméteres testhosszával nem számít nagynak, megjelenése azonban annál karakteresebb. Szemhéja nincs, „szempilláit” a szem fölött futó apró tüskék adják. Több mint ötven szín- és mintaváltozatban létezik: a vöröstől a sárgán át a mélyfeketéig, pöttyös, csíkos vagy extrém mintázattal.

„Nincs két egyforma példány. Minden gekkónak saját színe, mintája és személyisége van – ezért is adok mindegyiknek nevet.” – mondja Gellért.
Minden sárkánygekkó egyedi mintázattal rendelkezik

Forrás: magyarmezogazdsag.hu

Magazin ajánló: