Testük sárgásbarnás, narancsos beütésű fehér foltokkal, méretük 4,8 és 5,8 mm között mozog, a fejükön csíkok vannak. Az első nimfaállapottól kezdve fitoplazmákat szerezhet be a kabóca, amikor fertőzött növényeken táplálkozik, majd élete végéig fertőzött marad. Egyhónapos késleltetés után válik fertőzőképessé. Ebben az időszakban a fitoplazmák keringenek és szaporodnak a kabócában, hogy elérjék a nyálmirigyeket, ahol a szaporodási sebességük megnő.

Rovarölő szeres kezelés nélkül az amerikai szőlőkabóca népessége a szőlőültetvényben elérheti a hektáronkénti több ezer egyed szintjét, ami a betegség gyors terjedéséhez vezet, a fertőzött szőlőtőkék száma évente akár a tízszeresére is nőhet! A nimfák, ha megzavarják őket, jellegzetes viselkedést mutatnak: hajlamosak elugrani. Ez a viselkedés felhasználható a megkülönböztetésükre más kabócalárváktól, amelyek egyszerre lehetnek jelen a szőlő levelein, mint például a zöld szőlőkabóca, ami megzavarva oldalirányban mozog a levél felszínén.

Kabóca más növényeken

Szakirodalmi források szerint nemcsak szőlőn él az amerikai szőlőkabóca, hanem sok más növényen is. Ezek lehetnek gyomok, mint a disznóparéj, libatop, apró szulák, murok, aranyvessző, illetve fás növények és termesztett fajok. Megtalálták a kabócát virginiai borókán, kökényen, őszibarackon, almán, fűzfán, tapadó vadszőlőn (Parthenocissus quinquefolia), valamint az alanyként használt, és kivadulva nagy part menti állományokat alkotó parti szőlőn (Vitis riparia), amit kimondottan szeret.

Ugyanakkor más kabócafajok is terjeszthetik az aranyszínű sárgaság fitoplazmát, például az égerkabóca és a süveges kabóca.