
Domborzatban nagyon hasonlóak a homoki gyepek társulásai, növényzetük viszont nagyban eltér a szikesekétől. A teljes Hortobágyra jellemző homok alapkőzeten kialakuló gyepek növényei alkalmazkodtak a nagy hőingadozáshoz, a rossz vízháztartású talajhoz és a gyér tápanyag-ellátottsághoz.
Ide tartozik a magyar csenkesz, a ritkaságszámba menő magyar kökörcsin és a jellegzetes árvalányhaj is. Mindemellett ezek a területek is nagy változatosságot mutatnak, ugyanis a humuszosabb területektől a félsivatagos futóhomokig sokféle növénytársulás kialakulhat. A futóhomok felülete nyáron extrém magas hőmérsékletet is elérhet, ezt kultúrnövények egyáltalán nem viselik el, tehát ezek a területek nem vonhatók művelésbe. Mégis törekednünk kell megőrzésükre, szabályozni kell a beépíthető területek mennyiségét, vagy a homokbányának átalakítható részek nagyságát. A szél felszínalakító munkája miatt kialakult buckák mellett a báránypirosító lilás virágai nyújtanak kellemes látványt. Az itt élő növények gyakran a talajra simulnak, így alkalmazkodva az uralkodó széljárás erőteljes hatásához. Ilyen a naprózsa is, ami egy apró termetű cserje, mélyre hatoló gyökere a kapaszkodást és az éltető víz elérését szolgálja. Mindemellett ezeken a vidékeken az állatvilág is megtalálja a helyét. A hangyaleső homokba vájt tölcsérben várja áldozatát, de sáskákkal is találkozhatunk szép számmal. A hüllőket a homoki gyík, a fürge gyík és a zöld gyík is képviseli.
A homokpusztagyepeknél valamivel dúsabb növényzetűek a zárt homokpusztarétek, ezek már alkalmasabbak legeltető állattartásra. A Homokhátság déli részein nagy számban láthatunk ilyen réteket. Már február végén pompázik itt a tarka sáfrány, amit a Magyar Posta 2009-ben bélyegen is megörökített. Áprilisban pedig a homoki nőszirom virít.
Indulás előtt azonban mindig érdeklődjünk az érintett nemzeti parkok látogatóközpontjaiban, ugyanis bizonyos területek csak engedéllyel látogathatók. Szakemberek által vezetett túrákon biztonsággal ismerhetjük meg a nagy költőink által oly érzékletesen leírt tájakat.



