A levélen olajréteget képezve gátolják a szívó szájszervű rovarok táplálkozását. Az azadirachtin-alapú készítményeket már alkalmazták a szőlőtermesztésben a kabócák, köztük a S. titanus és más szívó rovarok ellen, ahol a teljesítményt erősen befolyásolják a környezeti feltételek és az alkalmazás időzítése.
A jojoba (Simmondsia chinensis) Mexikó, Arizona és Kalifornia sivatagaiban nő, és az olajat a magvaiból nyerik. Ez az olaj körülbelül 14 százalék mérgező telített erukasavat tartalmaz, melyet gomba- és rovarölő szerként használnak számos növénykultúrában.
A citrus-illóolajok rovarölőként azonosított fő hatóanyaga a D-limonén, mely hatékonyságát a rovarok testének kiszárításával fejti ki (pl. narancsolaj, különböző készítményekben).
A fenntartható növényvédelem iránti igény növekedésével egyre nagyobb figyelem irányul az alternatív, természetes eredetű hatóanyagokra, köztük a trópusi növényekből származó illóolajokra is. Ezek közé tartozik a Morinda citrifolia L., közismert nevén noni, amelynek különböző növényi részeiből – termésből, levélből, magból – előállított kivonatait hagyományosan gyógyászati és rovarriasztó célokra is használták. Az utóbbi években illóolajának potenciális növényvédelmi alkalmazása is a kutatások fókuszába került. Jellemző komponensei közé tartoznak különböző zsírsavészterek, terpenoidok, alkoholok és fenolos vegyületek, amelyek számos rovarfaj esetében biológiai aktivitást mutattak. Ezek az anyagok hozzájárulhatnak az illóolaj repellens, antifeedáns (táplálkozásgátló) és részben toxikus hatásához. A noni illóolajának sajátos, intenzív szaga különösen fontos lehet a rovarok elleni védekezésben, mivel a rovarok kémiai érzékelése rendkívül érzékeny.
Azt azonban meg kell jegyezni, hogy nem azonnali hatásról van szó és nem jelenti a rovar azonnali pusztulását. A növényvédelmi gyakorlat szempontjából ez a tulajdonság különösen értékes, mivel csökkentheti a kártevők által okozott közvetett károkat, például a kórokozók terjesztését. Az illóolaj hatóanyagai befolyásolhatják a rovarok idegrendszeri folyamatait, valamint azokat a kémiai jelzéseket, amelyek a gazdanövény kiválasztásához szükségesek.
Fotó forrása: Kerti Kalendárium
A kabócák ellen elsősorban repellens és táplálkozásgátló hatású illóolajokat alkalmaznak, mivel ezek a rovarok szívó szájszervűek, mozgékonyak, és sok esetben vírus- és fitoplazma-vektorok. Az illóolajok alkalmazásának célja ebben az esetben többnyire a betelepedés és a fertőzés terjedésének csökkentése, nem feltétlen az azonnali pusztítás. A szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elleni védekezésben az egyik legnagyobb kihívás nem magának a rovarnak a kártétele, hanem az általa terjesztett aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée) fitoplazma. Ennek fényében különösen fontosak azok az anyagok, amelyek csökkentik a kabócák megtelepedését és táplálkozását, még akkor is, ha nem okoznak teljes mortalitást. A Morinda citrifolia illóolaj ebben az összefüggésben potenciális repellens és antifeedáns szerként értelmezhető. Intenzív illata és komplex kémiai összetétele alkalmas lehet arra, hogy megzavarja a szőlőkabóca gazdanövény-felismerését, így csökkentse a szőlőtőkék látogatottságát és a szívogatás időtartamát. Ez közvetetten mérsékelheti a fitoplazma átvitelének kockázatát. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Morinda citrifolia illóolajának szőlőkabócára gyakorolt hatását jelenleg elsősorban elméleti és analógiai alapon lehet értékelni, más rovarfajokon szerzett tapasztalatokból kiindulva.
Egy másik kabócafaj az Empoasca vitis, mely a szőlőben a Stolbur fitoplazmát terjeszti, gazdaságilag fontos kártevője a teanövényeknek is. Kínában vizsgálták a különböző növényi illóolajok E. vitis manipulálására való felhasználását, hogy beépíthessék-e a kártevő „push-pull” védekezési stratégiájába. Megállapították, hogy a rozmaringolaj, a gerániumolaj, a levendulaolaj, a fahéjolaj és a bazsalikomolaj hatékonyan riasztotta el a kabócákat. Egyúttal kiemelték, hogy további tesztelésekre, vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy „push-pull” stratégiában az E. vitis elleni védekezésben biztonsággal alkalmazni tudják.
Az illóolajok a szőlőkabóca elleni védekezésben elsősorban kiegészítő, megelőző eszközként értelmezhetők. Bár önmagukban ritkán képesek teljes védelmet nyújtani, hozzájárulhatnak a kabócák megtelepedésének és kártételének csökkentéséhez, különösen alacsony vagy közepes fertőzési nyomás mellett. A jövőben további kutatásokra van szükség a hatóanyagok optimalizálása, a formulációk fejlesztése és a gyakorlati alkalmazás pontosítása érdekében, hogy az illóolajok a fenntartható szőlőtermesztés stabil elemévé válhassanak.
A gyakorlatban az illóolajok rövid hatástartammal rendelkeznek, mivel illékonyak és gyorsan lebomlanak a környezeti tényezők – UV-sugárzás, hőmérséklet, csapadék – hatására. Emiatt gyakori ismételt kezelést igényelnek, ami növeli a munka- és költségigényt. Hatékonyságuk általában elmarad a szintetikus inszekticidekétől, különösen nagy egyedszámú kabócapopulációk esetén. Ugyanakkor integrált növényvédelemben alkalmazva, más módszerekkel – például sárga lapos megfigyeléssel, mechanikai védekezéssel, illetve biológiai készítményekkel – kombinálva jelentősen hozzájárulhatnak a kártevőnyomás csökkentéséhez.
Ez különösen fontos az ökológiai és biodinamikus szőlőtermesztésben, ahol a vegyszerhasználat erősen korlátozott. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a korlátokat sem. Az illóolajok standardizálása nehéz, mivel összetételük függ a növény származásától, a termesztési körülményektől és az előállítás módjától. Ezenkívül fitotoxicitási problémák is jelentkezhetnek nem megfelelő dózis alkalmazása esetén.
Dr. Németh Krisztina
Neumann János Egyetem, Kecskemét
(Az irodalomjegyzék a szerzőnél megtalálható)
