Az amerikai szarvasmarha-ágazatban egyre gyakrabban azonosítják a Theileria orientalis nevű vérparazitát, amely csendben, sokszor észrevétlenül jelenik meg az állományokban. A fertőzés alattomos természetét az adja, hogy a klinikai tünetek nem jellegzetesek, könnyen félrevezetők.

A levertség, a bágyadtság, a sápadt nyálkahártya, a nehezített légzés vagy akár a vemhes állatok vetélése első pillantásra anaplazmózisra emlékeztethet – különösen olyan területeken, ahol az már régóta ismert és jelen lévő probléma.

A hasonlóság oka, hogy mindkét betegség a vörösvérsejteket érinti. Ezek a sejtek felelősek az oxigén szállításáért a szervezetben, így pusztulásuk vérszegénységhez vezet. Amikor csökken a vörösvértestek száma, az állat fáradékonyabbá válik, gyorsabban kifullad, étvágya romlik, teljesítménye visszaesik. Súlyosabb esetben sárgaság is kialakulhat, mivel a széteső vérsejtek bomlástermékei felhalmozódnak a szervezetben.

Az anaplazmózist egy baktérium idézi elő, míg a Theileriát egy protozoon, vagyis egy mikroszkopikus, egysejtű élősködő.

A baktériumok és a protozoonok eltérő biológiai sajátosságokkal rendelkeznek, ezért másképp reagálnak a gyógyszerekre is. Az antibiotikumok, amelyek bizonyos bakteriális fertőzéseknél hatékonyak lehetnek, a Theileria esetében nem jelentenek megoldást. Ha tehát a tünetek alapján automatikusan anaplazmózisra gondolunk, és ennek megfelelően kezelünk, könnyen előfordulhat, hogy a valódi kórokozó változatlanul jelen marad az állományban.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Theileria-fertőzött állatok egy része tünetmentes maradhat, mégis hordozza a kórokozót. Így a betegség hosszabb ideig észrevétlenül keringhet a telepen, miközben gazdasági veszteséget okoz a csökkent súlygyarapodás, a termelés-visszaesés vagy a szaporodásbiológiai problémák révén.

Éppen ezért kulcsfontosságú a laboratóriumi diagnosztika, csak célzott vizsgálattal lehet biztosan elkülöníteni a két, tüneteiben hasonló, de eredetében és kezelési lehetőségeiben jelentősen különböző betegséget.

Az inváziós kullancs, amely gyorsítja a terjedést

A terjedés kulcsszereplője az ázsiai hosszúszarvú kullancs (Haemaphysalis longicornis). Ez a faj Délkelet-Ázsiából származik, és az utóbbi években több kontinensen is megjelent. Az USA-ban különösen aggasztó tulajdonsága, hogy képes ivartalanul szaporodni – ezt parthenogenezisnek (szűznemzés) nevezik.

Ennek következménye a robbanásszerű szaporodás. Egy-egy állaton akár több száz vagy ezer kullancs is megjelenhet.

Missouri állam példája jól mutatja a dinamizmust: 2023 közepén még elszórt esetként regisztrálták a Theileriát, 2026 elejére azonban már a megyék több mint felében kimutatták. A szakemberek ott már endémiás – azaz tartósan jelenlévő – betegségként tekintenek rá.