Ha két gazda télvíz idején beszélget, az első kérdés: „nálatok mennyi hullott?”. Ebbéli hangulatban ért Szabó Lajos, a Hódagro Zrt. elnök-vezérigazgatójának telefonhívása. Tudom-e, hogy az utóbbi fél évtizedben Hódmezővásárhelyen melyik volt a legszárazabb esztendő? Ezt még az is vágja, akit nem érdekel a téma, természetesen 2022, az volt az évszázad aszálya. „Kapaszkodj meg, tavaly még annál is kevesebbet mértünk” – válaszolta, így hamarost leültünk egy kis szakmai beszélgetésre.
Ennyit az előzményekről, meg arról, hogy gyakran látszólag ok nélkül is felhívjuk egymást. A cél Hódmezővásárhely-Szikáncs, ott található a gazdaság központja. Az elnök ábrákkal, kimutatásokkal, táblázatokkal felkészülve fogadott.
Működik náluk egy üzemi mérőállomás, amit a dánoktól kaptak, egyelőre ajándékba. Ez hihetetlen dolgokra képes, tökéletes információt szolgáltat, mert az általa regisztrált különféle mutatók milliméter pontosan megegyeznek azzal, amit a Szikáncsi gátőrház udvarán felállított hivatalos hazai mérőállomás bizonyít. Szikáncson, 2025-ben összesen 319 milliméter csapadékot regisztráltak. A mindenki által csak extra aszályos évnek tartott 2022-ben pedig 400 millimétert jegyeztek fel, a különbség számottevő.
Az elmúlt 12 évet áttekintve az éves csapadékmennyiségek között nagy szórás tapasztalható, mert 2014-ben 727, 2017-ben 427, 2020-ban, a Covid kezdetének évében pedig 689 millimétert regisztráltak. Ezt követően valami történhetett az ország délkeleti részén, mert afféle hét sovány esztendő kezdődött el a viharsarok táján.
Ez egy történelmi mélypont náluk, a talajaikban a halmozódó nedvességhiány irtózatos szintet ért el. Szabó Lajos úgy gondolja, hogy az ukrán háború óta Románia felé akkora a légi forgalom, hogy az megváltoztatja a levegő összetételét. Munkatársai a jégelhárító rendszereket teszik felelőssé, de hangsúlyozzuk, ez egyik sem tudományos tézis, csupán mint lehetőséget fogalmazzák meg.
Fotó: Pixabay
Minél előbb szükség van vízlépcsőkre
A dán meteorológiai mérőállomás nem csak egy egyszerű csapadékmérő. Ez a berendezés képes pontos képet adni az adott terület párolgási viszonyairól, teszi ezt úgy, hogy kimutatja, mennyi csapadék párolgott el a talajról, és mennyi vizet hasznosított az adott területen termesztett növény. Érdekes adatokra derült fény. A párolgás összesített értéke 2020 óta rendre 800 milliméter fölött alakul. Az azóta eltelt időszakban a párolgás mértéke egyre nagyobb, és ez valószínűleg összefüggésben van az egyre nagyobb évenkénti hőségnapok számával. Amikor 2024-ben 408 milliméter csapadékot regisztráltak, a párolgások összesített értéke 872 millimétert mutatott, majd 2025-ben a 319 milliméter csapadékhoz 821 milliméter párolgás tartozott. Ebből következik, hogy a talajnedvesség-hiány évről évre egyre csak növekszik. A már többször is említett hőségnapok és éves hőösszeg okozta nehézségeket jól bizonyítja két adat: ez az érték 2024-ben 3562 ºC, 2025-ben pedig 3201 ºC volt.
A kétéves összesített hőösszeg 6764 ºC, míg ugyanabban a két esztendőben az evapo-transpiráció 1693 milliméter volt. Ezek különbözeti 973 milliméter összesített vízhiányt eredményezett a talajban, ez már tényleg az elsivatagosodás jele.
Na, de mi van az öntözéssel? Egészen közel a Maros, a Tisza sincs túl messze. Több tanácskozáson is hallotta az elnök-vezérigazgató, mégpedig illetékestől, az Országos Vízügyi Hivatal hozzáértő szakemberétől, hogy mindkét folyó medre oly mértékben mélyült, hogy ma már gyakorlatilag az altalaj vizét is elszívja a termőterületek alól. A szakmai megbeszéléseken ma már evidenciaként szólnak arról, hogy Csongrádon meg kell építeni egy újabb tiszai vízlépcsőt, és mielőtt a Tisza távozna hazánkból, oda egy másik vízvisszatartó művet kell létrehozni.
