A téli időszakban a gyep sok stressznek van kitéve, és a hideg időjárás, a hó és a fagyok negatív hatással lehetnek az állapotára. A tavaszi ápolás során azonban lehetőségünk van helyreállítani a gyep egészségét és szépségét, és előkészíteni a területet a nyári időszakra.

Figyeljük meg, „mikor ébred a gyep”, mikor kezdenek el növekedni a fűszálak. A kert tájolásától, klimatikus adottságaitól, helyzetétől függően lehet, hogy a fűfélék vegetációban telelnek át, azaz kora tavasszal is zöldek, de az is lehet, hogy teljesen száraznak tűnnek – főleg ilyen fagyos tél után. Amikor a talaj és a levegő hőmérséklete számukra megfelelő mértékű lesz, és a talaj csak annyira nedves, hogy rá lehet menni, akkor elkezdhetünk munkálatokat végezni a gyepen.

1. Gyepszellőztetés

A gyepszellőztetés sokszor nem opció, hanem kötelező munkafolyamat. A talaj lazításának a célja a gyep levegőzése, ami segít a gyökereknek a fiatalodásban, így intenzívebben tudnak tápanyagokhoz és vízhez jutni majd. Ehhez használhatunk speciális eszközöket, mint például a gyepszellőztető gépet vagy kézi talajvillákat.
A konyhakerttel ellentétben a gyepet évekig nem bolygatjuk nagyon, sőt folyamatosan tapossuk, ami miatt itt sokkal jobban tömörödik a talaj. Ez a gyepalkotóknak sem jó, de a tömörödött talaj amellett, hogy levegőtlen, annak a vízgazdálkodása is romlik.

A gyepszellőztető eszköz nem csak azzal tesz jót, hogy belevág a talajba, és így levegőt juttat oda, hanem jobb lesz a talaj vízgazdálkodása is. A gyökerek egy részét is elvágja, ami gyökérmetszésnek felel meg, ez pedig új, fiatal gyökerek fejlesztésére serkenti a fűféléket. A gyepszellőztető a télen elfagyott, majd elszáradt fűszálakat is összeszedi, csak úgy, mint a tavaly levágott és szétterített, majd megszáradt, de még le nem bomlott fűkaszálékot.

Ha a gyepünk ritkult, és itt-ott mohafoltok vannak benne, az a levegőtlen, túl vizes körülmények jele. Ilyenkor is hasznos a gyepszellőztető használata, mert az eltávolítja a mohát és belevágva a talajba segíti a felszínről lefelé irányuló vízelvezetést – egy ideig, amíg újra össze nem tapossuk…

2. Gyomszabályozás

Ilyenkor még egyszerűbb a gyomokkal felvenni a küzdelmet. Érdemes meghatározni és megismerni a saját pázsitunkban lévő gyomnövényeket. Vannak teljesen veszélytelenek, mint a tyúkhúr, ami magától is eltűnik, mert rövid életű és a nyírást sem bírja. A zavarást tűrő évelők, mint a gyermekláncfű és a százszorszép már problémásabbak, ezeket megéri kigyomlálni, még mielőtt virágoznak és magot érlelne. Ha az évelő kétszikűeket kigyomláltuk, érdemes egy felülvetést csinálni fűmaggal, hogy a helyükre, ahol megszűnt a talaj növényborítottsága ne újra gyomok férkőzzenek be, hanem ott is fűfélék keljenek ki. Ha a fűfélé állománya tömötten zárt akkor nem képes gyomosodni. A gyakori fűnyírás is jót tesz a gyommentesség érdekében, mert sok oda nem való faj nem szereti sem a nyírást, sem a taposást.