Tejtermékeik, sajtjaik egyaránt népszerűek, ehhez több évtizedes kitartó munka és számos jó döntés kellett. Ezekről beszél a sajtokat készítő Maszlikné Illés Ágnes.
A gazdaságban holstein-fríz és jersey teheneket tartanak, amelyek tejéből a Maszlik családi gazdaságban tejtermékek és sajtok készülnek. Maszlik Zoltán és Maszlinké Illés Ágens eleinte teljesen másként képzelte el gazdaságát, szinte minden lépésüket az élet diktálta. A gazdaság története a rendszerváltás hajnalán kezdődött, amiről Ágnes azt mondja, jókor voltak jó helyen, fiatalon és bátrak.
Maszlik Zoltán mezőgazdász képesítést szerzett, mert szereti a föld szagát, Ági pedig egészségügyi iskolát végzett. Fiatalon a romhányi termelőszövetkezettől béreltek földeket, és a településen egy kis vegyesboltot nyitottak, mert nagyon rossz volt akkoriban ott az ellátás.
A rendszerváltással felborultak és teljesen átrendeződtek a földviszonyok, ezért Zoltán a földvásárlásokban látta a jövő biztosítékát. Ági azt mondja, hogy a kis élelmiszerbolt volt az alapja a mai 450 hektárnyi saját tulajdonú földterületnek. Akkor minden bevételt a földvásárlásra fordítottak.
– Sosem jártunk nyaralni, álomutazásokra, egzotikus szigetekre, nem voltak luxusautóink és ma sincsenek. Ami vagyonuk van, az a földben és a gazdaságban van – mesélte Zoltán.
– Apósom mondta mindig, hogy régen a parasztember, ha nem tudta eladni a gabonát, akkor bőrben adta el, azaz állatokat nevelt – emlékszik Ágnes.
1995-ben megvásárolták a Szente határában lévő, a romhányi szövetkezethez tartozó tanyát, hogy legyen hol tárolni a gabonát és a gépeket. A gabonafelvásárlás bizonytalansága miatt azonban Magyarország első agrár pályázati támogatásával, 44 millió forintból felújították a tanyán lévő régi istállóépületet és megépült egy halszálkás rendszerű fejőház is.
– Néztük az üres fejőházat, és tudtuk, hogy ide hamarosan állatokat kell szereznünk, így vásároltunk 36 holstein-fríz vemhes üszőt, amelyek 1999 decemberében egyszerre kezdtek elleni. Addig mi ilyet csak a tévében láttunk.
Ági hozzáteszi, hogy szerencséjük volt az életben, mert mindig voltak mellettük olyan emberek, akik átsegítették őket a rázós helyzeteken.
Például, akadt a környékükön olyan tapasztalt szakember, aki tanácsokat adott, hogyan kell egy tehenet úgy megetetni, hogy az életben is maradjon és megfelelő mennyiségű és minőségű tejet adjon.
– Mi fejtünk szorgalmasan, a bocik pedig megitták a tejet, de nem gondoltuk tovább a történetet. A közelben lakott a Sole tejipar akkori gazdasági vezetője, aki megkeresett bennünket, hogy adjuk el majd nekik a tejet. Az üzlet létrejött, ami évekig jól működött, majd a tejüzemek lenyomták a nyers tej árát. Ekkor sok tejtermelő nehéz helyzetbe került.
Esténként a sofőr mindig azzal jött vissza, hogy keresik a túrót és a tejfölt is. Fogalmam sem volt, hogyan kell elkészíteni, de a mama mondta, hogy nincs ennél egyszerűbb, régen minden háziasszony tudta. Én is megtanultam, így kezdtem el a konyhában tejtermékeket készíteni. Egy idő után kinőttem a konyhát, aztán, mint sok más magyar sajtkészítő, én is kiköltöztem a garázsba.
