Az afrikai gazdálkodók sokszor alacsony műtrágyahasználattal dolgoznak, de a műtrágyaárak drasztikus emelkedése (az elmúlt napokban pl. 15–20%-kal nőtt egyes nitrogéntartalmú műtrágyák ára) hosszabb távon hozamcsökkenést okozhat.

A benzin- és gázolajár-válság, valamint a drágább szállítás együtt azt jelentheti, hogy a kistermelők nem tudják kitermelni a magas költségeket. Emiatt nőhet a élelmiszerimport számlája, ami több afrikai ország élelmiszerbiztonságát veszélyezteti.

Ha a konfliktus elhúzódik, a nemzetközi gabonapiac bizonytalansága tovább erősödhet, ami újabb élelmiszerellátási nehézségeket idézhet elő a térségben.

Mindez egy olyan régióban jelent különösen nagy kockázatot, ahol az élelmiszerbiztonság már jelenleg is sérülékeny.

Növekvő költségek az európai mezőgazdaságban

Az európai gazdaságok ugyan stabilabb piaci és intézményi környezetben működnek, de az inputköltségek emelkedése itt sem kíméli a termelőket.

Az ellátási láncok bizonytalansága a műtrágya piacán is érezhető. A globális kereskedelem jelentős része a közel-keleti tengeri útvonalakon halad át, így bármilyen fennakadás gyorsan hatással lehet az európai kínálatra is. A nitrogénműtrágya világpiaci exportjának számottevő része a Hormuzi-szoroson keresztül jut el a nemzetközi piacokra, ezért az útvonal bizonytalansága a beszerzési lehetőségeket is szűkítheti.

Az Európai Unió gabona- és fehérjenövény-piacán az elmúlt években már megjelent az önellátás erősítésének igénye, ám a jelenlegi piaci bizonytalanság a meglévő készletek árát is felfelé hajthatja.

Európában az állattenyésztők költségei szintén emelkedhetnek. A dráguló takarmány és az üzemanyagárak növekedése közvetlenül rontja a baromfi-, sertés- és tejágazat jövedelmezőségét, mivel ezek az ágazatok különösen érzékenyek az inputköltségek változására.

Hosszabb távon azonban az európai mezőgazdaságban is erősödhet az alkalmazkodási kényszer. A termelők egy része például kevésbé inputigényes növények termesztése felé fordulhat, miközben a tápanyagok helyi újrahasznosítása és a hatékonyabb erőforrás-gazdálkodás is nagyobb szerepet kaphat.

A közel-keleti konfliktus rövid távon várhatóan növeli a mezőgazdasági termelés költségeit Európában és Afrikában.

Az emelkedő energiaárak, a dráguló takarmány és más inputok szűkítik a gazdálkodók mozgásterét és rontják a jövedelmezőséget.

Afrikában különösen nagy kockázatot jelent az importfüggőség, amely a már meglévő élelmiszer-bizonytalanságot is tovább erősítheti. Európában a gazdálkodók számára a gyors alkalmazkodás lehet kulcsfontosságú, hiszen a jelenlegi készletek még enyhíthetik a sokkhatást, de a következő termelési ciklusok tervezése már bizonytalanabb környezetben történik.