0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. március 14.

„Pézsmakölni” párzáskor

Észak-Amerikában, Kanadában őshonos pézsmapocok 1905-ben került először Európába, egy Prága melletti prémfarmra. Onnan történő megszökésükkel, valamint az évi kétszeri vándorlásuk révén szinte egész Európában és Ázsia nyugati részén is elterjedt.

Tavasszal és ősszel ugyanis felkerekedik, hogy új lakóhelyet keressen magának, az év többi részében helyben él. Elsősorban álló- és lassan folyó vizek lakója, a part mentén készít odút nádból, sásból és egyéb növényekből. Ezek az építmények akár másfél méter szélesek és egy méter magasak is lehetnek. Üregeik egyik kijárata gyakran a víz alatt, másik a víz melletti parton található, az utóbbit fűcsomóval náddal takarja be, hogy elrejtse a nem várt vendégek elől. Könnyen megtalálta ökológiai helyét az európai vizes élőhelyeken, a nála kisebb vízi pocok és a nála sokkal nagyobb hód között. Főleg növényeket, tavi kagylókat fogyaszt, ezek lelőhelyén gyakori, de nem veti meg a kultúrnövényeket és a szántóföldek növényeit sem.

A pézsmapocok a legnagyobb ismert pocokfaj, 54-56 centiméteresre is megnőhet, és akár 2 kilót is nyomhat. Jól megkülönböztethető más magyarországi kisemlősöktől, jóval nagyobb a hasonló felépítésű vándorpatkánynál, és különleges ismertetőjegye a két hosszú sárga metszőfoga, 20-25 centiméteres szőrtelen farka és széles, lapos feje. Az idősebb pockok zápfoga gyökeret ereszt, így könnyen megállapítható a koruk. Testfelépítése alkalmazkodott a vízi életmódhoz, ujjain úszóserte, tövükön úszóhártya is található. Hátsó lábai jóval hosszabbak az elülsőknél és éles, hosszú karmokban végződnek, úszás során főként ezeket és a farkát használja. A víz színén és a víz alatt egyaránt jól mozog, megfigyelők szerint 7-12 percig is képes a felszín alatt maradni. Bundája felül fényes gesztenyebarna, alul barnásszürke, a puha, rövid és meglehetősen sűrű szőrzetben, fényes, hosszú fedőszőrök találhatók.

Fotó: Wikipédia Commons

Az ivarérettséget általában egyéves korára éri el. Évente 3-4 alkalommal fial, alkalmanként 7-8 utódot hozva a világra, vemhességi ideje 23-27 nap közé tehető. A kölykök csupaszok és vakok, 11 nap múltán nyitják ki a szemüket, és már 20 nap múlva önállón kirándulnak a vízben. 3-4 hét után történik meg az elválasztás, ekkor a territóriumtartás miatt az állatok kénytelenek új revírt (vadászterület, élettér) keresni. A nevük onnan származik, hogy az ivarérett hímek a párzás ideje alatt és az azt megelőző üzekedés közben átható pézsmaszagot árasztanak, amelyet egy, a hasukon található mirigy váladéka idéz elő. Egész területüket megjelölik ezzel az erős, átható szaggal. Az egyedek átlagosan másfél-két évet élnek.

Szakmai megítélések szerint európai megjelenése károsabbnak bizonyult, mint amekkora hasznot hoz(ott) a prémje, ezért mostanra vadászat révén próbálják kiszorítani.

Hazánkban is elterjedt faj, Az emberre nézve nem veszélytelen, fenyegetett helyzetben támad, a fogaival mély sebeket ejthet. Európában korábban már többfelé találtak veszett példányokat, illetve a legtöbb pézsmapocok leptospirákkal (a leptospirosist okozó Leptospira interrogans baktérium) fertőzött. Az állat jelentős károkat okoz a töltések és gátak megrágásával, összefurkálásával, nehezítik a vízgazdálkodást, a folyószabályozást és a mezőgazdaságot. Haltenyészetekben megrongálja a hálókat. Európában kevés állat fenyegeti, ezek az európai vidra, a hiúz, a róka, a menyét és a sasfélék, Észak-Amerikában (ki tudja, már hazánkban is?) az amerikai nyérc.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu