Tavasszal a közúti közlekedést minden évben megnehezíti a békák vizes élőhelyek felé történő útra kelése, ilyenkor a nászvágy olyannyira „elvakítja” kétéltű barátainkat, hogy minden félelmet kizárva árkon-bokron-közúton keresztülvágnak, hogy elérjék a szaporodóhelynek megfelelő tavacskát. A tavaszi csapadékos időben szinte egész nap lehet számítani a kétéltűek mozgására, míg napos, száraz időben elsősorban sötétedés után nagyobb a valószínűsége, hogy találkozunk velük. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy hazánkban valamennyi kétéltű faj védett, elpusztításuk, zavarásuk tilos!
Hogy minél kevesebb kétéltű legyen az autóforgalom áldozata, egy módszerrel, az ideiglenes kétéltűvédelmi terelőrendszerek kiépítésével megakadályozhatjuk, hogy a békák kijussanak az úttestre. A terelő mentén haladó állatok leásott vödrökbe kerülnek, ahonnan összegyűjthetjük a vándorokat, és a legközelebbi, számukra alkalma szaporodóhelyre juttathatjuk őket. Ezzel a módszerrel egyébként számos vízhez kötődő hüllőt, például mocsári teknős vagy kockás és vízisikló példányokat is meg lehet menteni a gázolástól.
Tó körüli befogás
A kerti tavak környékén is segíthetünk a kétéltű betolakodók más szaporodóhelyre történő átszállításában, ha nem szeretnénk, hogy kertünkben folyamatos brekegések, kuruttyolások szóljanak éjjelente. Alapvetően a tó körüli befogás igen egyszerű: éjjel szinte mozdulatlanul várakozzunk a tó mellett, s közben hallgatózzunk. Amikor a béka kuruttyolni kezd, a hang forrása felé irányítsuk az elemlámpa fénycsóváját. A fénytől a béka megmerevedik, így könnyen begyűjthetjük, és nem kell a kerti tó körül fogócskába bocsátkoznunk vele.
További tanácsokért érdemes fellapozni a Dr. Puky Miklós és a Varangy Akciócsoport közösen kiadott Békamentő praktikum című kiadványát. Ebből mindenki útmutatást, információt kaphat arról, melyek a legjobb békagyűjtő módszerek, illetve hol zajlanak hazánkban szervezett kétéltűmentések, melyek mindig várják az új önkénteseket.
Sajnos egyre több kutatási adat azt igazolja, hogy a kétéltűek hazai állományát az egyre szárazabb tavaszi időszakok és az egyszerre megjelenő nagyobb mennyiségű csapadék, valamint a hirtelen bekövetkező erőteljes lehűlések mind jelentős mértékben érintik. Ha ezek az időjárási „trendek” folytatódnak, akkor szinte valamennyi őshonos kétéltű faj állománya tovább fog csökkenni, ami a vízi és vizes élőhelyek tekintetében beláthatatlan következményekkel járna.
