A vízügyi szakemberek a területen több mérőkutat telepítettek, hogy nyomon kövessék a talajvíz változását. Az első tapasztalatok meglepően gyors hatásokat mutattak. Egy december eleji vízkiengedés után – amikor a térségbe nem érkezett jelentős csapadék –, onnan másfél kilométerre már kimutatható talajvízszint-emelkedést jeleztek a mérések. Ez azt mutatja, hogy a víz visszatartása nemcsak az elárasztott területen előnyös, hanem a környező táj vízháztartását is érezhetően befolyásolhatja.
A víz egy része viszonylag gyorsan elszivárog a talajban, gyakran egy héten belül, ugyanakkor a mélyebb részeken tartósabb vízfelületek is kialakulnak. A tervek szerint a jövőben mintegy 28 hektáron jöhet létre időszakos vagy állandó vízborítás, amely egyfajta vizes élőhelyként is működhet.
A cél az, hogy a víz megjelenésével együtt növekedjen a biodiverzitás, és olyan élőhely jöjjön létre, amely számos madár- és állatfajnak biztosít megfelelő körülményeket.
A projekt fogadtatása ugyanakkor nem mindenhol egyértelműen pozitív. Egyes szomszédos gazdák attól tartanak, hogy a víz átszivároghat a területükre, vagy a vizes élőhely több szúnyogot és zajt hoz majd a környékre. Lakossági fórumokon is felmerültek hasonló aggályok. Kontér Sándor szerint azonban ezek gyakran inkább a táj működésének félreértéséből fakadnak, miközben a víz jelenléte hosszabb távon a környező területek számára is kedvező hatású lehet.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
A gazda úgy látja, az Alföld egyik legnagyobb gondja, hogy az elmúlt évszázadban a víz minél gyorsabb elvezetésére törekedtek. A régi árterek, mély fekvésű területek és holtágak eltűnésével a tavaszi nagyvizek gyorsan elhagyják a tájat, így a talaj nem tudja hosszabb ideig megőrizni a nedvességet. Kontér Sándor azt is hangsúlyozza, hogy egyetlen ilyen kezdeményezés önmagában nem oldja meg a klímaváltozás problémáját. Mégis, ha sok gazda vállalná, hogy a területének egy kisebb részét a víz visszatartására használja, az már érzékelhető változást hozhatna az Alföld vízháztartásában. A martfűi területen zajló munka ezért egyszerre szolgál gyakorlati gazdálkodási tapasztalatként és olyan példaként, amely megmutathatja, miként lehet a természetes folyamatokat újra bevonni a táj működésébe egy egyre szárazabbá váló környezetben.
