Ugyanígy a sok mesterséges tó sem oldaná meg a helyzetet: bár a vízfelület intenzíven párologtat, hatékonysága és önszabályozó képessége elmarad az erdőétől. Azaz a párologtatás tájléptékű helyreállítása nem mehet fűnyírószabály mentén, a helyi körülményeknek megfelelő sokféle intézkedések csomagjaira van szükség. Ilyenek a kisléptékű vízvisszatartó megoldások, vizes élőhelyek, vízfolyások helyreállítására, megfelelő helyekre a megfelelő erdők telepítése, a legnagyobb tájhasználók gazdálkodási módszereinek vízérzékennyé tétele (regeneratív agrárium, örökerdő üzemmód). Így jutunk el magának a tájnak, működési folyamatainak, anyag- és energiaáramainak a helyreállításához, a tájhelyreállításhoz. Ha esőt szeretnénk, akkor javítanunk kell azt a sok-sok ezer degradált területet, amit jó részt mi tettünk tönkre. A célállapotokon se kell sokat gondolkodni, segítenek a történeti térképek.

Agrárterületen a következő szemlélet alkalmazása vezethet eredményre: törekednünk kell a tájnak, a táj eredendő működésének és megfelelő területhasználati módnak a visszaállítására, mindenekelőtt a helyi környezeti feltételekre pozitívan ható, azokat gazdagító művelési módszerek alkalmazásával (talaj, felszín alatti, felszíni vizek, puffersávok, biológiai sokféleség védelme, mozaikosság a tájnak megfelelően).

Nedvesség-visszaforgatás

Az atmoszférikus vízpára, amelyet teljes vízpáraoszlopként (TCWV) számszerűsítünk, kiemelkedő jelentőségű a Föld éghajlati dinamikájának nyomon követésében és megértésében. Alapvető éghajlati változóként betöltött szerepe kulcsfontosságú, a felhőképződés és a felhőfizika alapjául szolgál, és jelentős hatással van a Föld hőmérlegére a hosszú és rövid hullámú sugárzás magas szintű elnyelésével. Mértékegysége kilogramm/négyzetméter, azaz 1 négyzetméternyi felszín feletti légoszlop teljes víztartalma kilogrammban.

Következő logikai lépés a vízpáraoszlop eredetének megvizsgálása. Korábbi (kissé elavult) tanulmányainknak megfelelően ennek a víznek jó része a környező óceánok, tengerek felől érkezik. Egy másik jelentős része viszont helyben, azaz inkább a közelben folyó ‘moisture recycling’ vagy ‘precipitation recycling’, azaz nedvesség-visszaforgatás eredménye: az a mennyiség, ami regionális (helyi) területen a párologtatás révén növeli az atmoszférikus páratartalmat. A két mennyiség aránya nem állandó, folyamatosan változik. Tendenciaként megállapítható, hogy az óceánok partvidékétől a szárazföldek belseje felé nő az újrahasznosított csapadék aránya. Az újrahasznosítási hányad azt mutatja meg, hogy a teljes csapadékból mennyi származik a helyi (lokális) párologtatásból. Nálunk ez az érték 0,3 körüli, azaz a teljes csapadék kb. 30 százaléka helyi párologtatásból származik.

Réder Ferenc
vegyészmérnök, biológusmérnök