Most a berendezés kifejlesztésének szakaszairól, buktatóiról kérdeztük Weppert Sándor körtetermesztőt, aki a magyar viszonyokhoz illeszkedő szélgépcsaládot hozott létre.
A szélgép megtervezésének nulladik lépése tíz évvel korábban történt, amikor elkezdte tanulmányozni a fagyvédelem szakirodalmát. Kiskunhalas Bogárzón lévő 12 hektáros körteültetvénye ugyanis kimondottan fagyzugos fekvésben települt, ráadásul a Kieffer körte korán is fakad, ezért gyakori volt a fagykár, amit ki kellett védeni. Ennek érdekében számos módszert bevetett a fűtéstől az öntözésig, és máig azt vallja, hogy komplex módon kell védekezni a hideg ellen, ötvözve a különböző módszerek előnyeit.
A hazai kutatások nem nagyon foglalkoztak fagyvédelemmel, a legtöbb segítséget Andor Domokostól, a valamikori Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet tudományos főmunkatársától kapta. Sok szakirodalmat is megosztott vele a kutató, akit 2012 táján keresett meg.
A nagy kertészeti kultúrákat ugyanis szinte mindenütt ezekkel a berendezésekkel védik a hidegtől Kaliforniától Chilén át Törökországig és Dél-Afrikáig, és mindenütt van gépgyártó is. Körülbelül százezer szélgépet használnak szerte a világon, erről lehet a legtöbb szakirodalmat találni.
Mellette szól az is, hogy automatizálható, távfelügyelettel irányítható és jelenleg ennek a legolcsóbb a működtetése. Ez nem utolsó szempont, mert akkor is könnyebben bekapcsolják a termesztők, amikor nem biztos, hogy szükség lesz védekezésre: nem nagy költség egy órával korábban beindítani, kikapcsolni pedig egy pillanat, szemben mondjuk a különféle kályhákkal.
Összegyűjtötte a legjobb részleteket
Ezt követően a meglévő típusok tapasztalataira építve próbálta megtalálni azok erősségeit és gyengeségeit, majd a legjobb megoldásokat egy új szélgépben egyesítette. Az egyiknek az előrejelző rendszere volt a legjobb, a másiknak a lapátja, a harmadiknak az anyaghasználata és így tovább. Aki például harminc éve epoxiból gyártja a lapátokat, az nem fog hirtelen karbonszálasra átállni, ami most a legkorszerűbb anyagnak minősül. Ezek összegyűjtése után lehet megtervezni és megcsinálni az új gépet, majd továbbfejleszteni a tapasztalatok alapján. Weppert Sándor szerint az első gépük 70-80%-os termék volt, és azt fejlesztették tovább folyamatosan, hihetetlenül sok kudarcon és zsákutcán keresztül.
mondja a fejlesztő. Fontosnak tekinti, hogy sikerült megtalálni azokat a gépészmérnököket, statikusokat, villamosmérnököket, repülőmérnököket, akik átsegítették őket egy-egy fejlesztési fázison és együtt tudtak dolgozni. Mindenhol, ahová egy-egy projekthez szükséges segítségért ment, jó fogadókészséggel találkozott, például a Műegyetemen vagy a MATE gépészmérnöki karán, Gödöllőn.
Az egyik ilyen hiba volt, hogy előfordulhatott olyan szél, ami veszélyesen felpörgette a gépet és erős rezonanciát keltett. A WepiFrost szélgépek ugyanis villanymotorral készülnek (bár azóta dízelmotoros és TLT-hajtású modell is született), és a motor közvetlenül hajtja meg a légcsavart. Az első modellekben nem volt olyan alkatrész, mint a dízelmotoros gépekben a hosszú hajtáslánc, ami képes lett volna ellentartani a szél által felgyorsított légcsavar forgásának, ezért féket kellett beépíteni a gépekbe. Ez nagy munka volt, másfél évig tartott: emelődaruról szerelték fel a biztonsági berendezéseket a már elkészült gépekre. Erről a lehetséges hibáról korábban nem lehetett olvasni, mert rajtuk kívül csak egy dél-afrikai gyártó készít villanymotoros szélgépet.
