0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. március 30.

Ahol a libák hazatalálnak, és a bivalyok őrzik a határt

A Mátra lábánál elterülő település nemcsak új otthont kínál azoknak, akik hátat fordítanának a városi rohanásnak, hanem egyfajta szem­léletet is: a természethez igazodó, tudatosabb életet.

A bivaly a „legek” állatta

A mocsári bivaly (a mai ismert nevén magyar bivaly, azaz magyar házi bivaly) a Kárpát-medencébe még az avarokkal érkezett. A legtöbb bivalyt forró égöv alatt tenyésztik, de a magyar bivaly az évszázadok alatt jól alkalmazkodott az itteni időjáráshoz, azonban azt a trópusi szokását megtartotta, hogy a nyári időszakban kifejezetten igényli a dagonyázási lehetőséget, szívesen fogyaszt sást, kákát és nádat is.

Fotó forrása: Kistermelők Lapja

Ennek köszönhetően a vizes természetvédelmi területek rehabilitációjában jelentős a szerepük. Egy bivalygulya egy nap alatt akár több kilométeres csatornaszakasz karbantartására is képes. Így megoldható az iszap bioremediációja*, és karbantartja a növényvegetációt is.

A bivalyok hasznos élettartama 20-25 év, de akár 30-35 évig is élhetnek. Súlyuk 450-1000 kg közötti, megjelenésük szilárd, jól izmolt, rövid és széles törzsük nagy erőt sugároz. Marmagasságuk 150-190 cm. Kiváló gulyakészséggel csak bizonyos esetekben rendelkeznek, szociális érzékük és intelligenciájuk rendkívüli. Húsuk beltartalmi értéke páratlan. A Lapos tanya természeti adottságainak köszönhetően itt a bivalyok gyógyfüvekben gazdag táplálékhoz jutnak, az általuk fogyasztott víz pedig olyan tiszta forrásból származik, melynek közvetlen környezetében az erre igen kényes foltos szalamandra is megtalálható.

És miért a „legek” állata? A bivaly rövid távon képes lesprintelni a lovat: 55 km/h sebességgel fut. A legerősebb állat: „Amelyik rakott szekeret négy ökör már nem húz el, azt még két bivaly elhúzza!” – tartja a mondás. A bivaly genetikáját tekintve ősi állat, amely nem kereszteződött más fajokkal az évszázadok során, nem szarvasmarhafajta, hanem szarvasmarhaféle, amely nem képes a szarvasmarhával közös utódot létrehozni.

A bivaly húsát tekintve és természetesen a környezeti adottságokat figyelembe véve, az egyik legjobb beltartalommal rendelkező húsfajta.

Szociális érzékenységét tekintve az állat a legkülönlegesebb szokásokkal bír: például bivalyóvodát tart fent. Míg a többiek legelnek, addig a kicsikre egy mamatehén vigyáz, és adott esetben meg is szoptatják egymás borjait, majd néhány óra után cserélik az „óvónénit”. Egyedi gulyakészséggel bírnak, jól alkalmazkodnak. A vízhez maguk mennek, ha elcsavarognak, vezényszóra hazatérnek. A Mátrai Bivalyrezervátumban együtt élnek a szamarakkal, akik a telepen szintén mind nőivarúak, mégis a több száz állat kiválóan alkot egy populációt, kifejezetten szeretnek egymás társaságában lenni.

Míg 1938-ban 157 ezer bivaly élt az országban, addig ez a szám a ’90-es évekre maroknyira csökkent. Az, hogy ez a trend megfordult, többnyire magánszemélyeknek köszönhető, illetve annak, hogy nemzeti parkok is kezükbe vették a faj fenntartását. Ma már közel 200 tenyésztőnél több mint 7000 nőivarú tenyészállat van az országban. A legnagyobb egyedszámmal a Kiskunsági Nemzeti Park rendelkezik, közel 800 bivalynak ad otthont.

Kihívásokkal teli vállalkozás

– Mi nem tipikus árutermelő gazdaság vagyunk, a küldetésünk az értékőrző és értéktermelő gazdálkodás fenntartása. Ezzel a tevékenységgel talajrekonstrukciót hajtunk végre, és a legeltetett állat (bivaly, szamár) húsán keresztül perspektívát mutatunk azoknak az embereknek, akiknek az egészség fontos – mondja Szalai Ferenc.

Fotó forrása: Kistermelők Lapja

A hús étékesítése nagyjából az egész gazdaság bevételének mindössze tizedét adja. A gazdálkodáshoz szükséges forrásokat ezen túl Szalai Ferenc támogatásokból és szántóföldi növénytermesztésből fedezi. Azaz művel olyan földeket is, ahol nem az állatok takarmányát ter­meszti, hanem kifejezetten eladásra, ami megtámogatja a bivalygazdaság költségvetését. Jelen esetben a gazdaság külső finanszírozásból tartja fenn magát, a támogatások kifizetése egyelőre jelentős részben várat magára.

A 2025-ös aszályos év a rezervátum számára még nagyobb kihívást jelent, mint a 2022-es. Azért írom jelen időben, mert a neheze most kezdődik. Normál esetben az állatok takarmányozása novembertől májusig tart.

De az elmúlt év szárazsága arra kényszeritette a gazdaságot, hogy már júliusban ráetessen, a takarmány el is fogyott decemberre.

Az akkor beszerzett takarmány rendkívül silány minőségű, ami már most meghatározhatja akár az idei szaporulatot, vagy az állomány immunválaszát bizonyos mikrobiológiai hatásokkal szemben. A bivaly mínusz 15 fokig tűri jól a hideget. Látogatásunkkor -5 fok volt, de némely állat már szemmel láthatóan kereste az almozottabb részeket. A lehetőség mindazonáltal adott, van fedett istálló, ahova elvonulhatnak melegedni, és van szélárnyék is.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: