Ezért ha csak nincs különösebb oka, akkor ne a hajtáscsúcsokat kurtítsuk meg tavasszal, mert azzal a virágrügyeket vágjuk le. Ehelyett minden évben metsszük ki a két-három legidősebb ágat a talajszint felett 20-30 centiméterrel. Ezenkívül távolítsuk el a túl vékony, erőtlen és a beteg hajtásokat, valamint a bokor belseje felé, keresztben növőket. Ennyi elég, hogy a bokor szellős maradjon és friss hajtásokat neveljen.
A telelőhelyről kihozott leandert azonnal meg is metszhetjük, majd metszés után érdemes két-három hétig védett, árnyas helyen akklimatizálni.
Fotó: hartono subagio, Pixabay
Még egy-két apróság
Ha elfagyott a leanderünk, vagy a téli szállásán csúnyán felkopaszodott, akkor egy radikális tavaszi visszametszés segíthet. Vágjuk vissza az összes hajtást 40-60 cm magasságban, majd alapos tápanyag-utánpótlás következzen. Az első évben ne nagyon számítsunk virágzásra, de hajtásokat gazdagon fog hozni a növény, amelyeken majd jövőre szépen virágzik.
A válasz az, hogy az elnyílt virágokat érdemes lecsipkedni (ügyelve rá, hogy a friss virágrügyeket ne sértsük meg), mert akkor valóban nem pazarolja a növény a termésképzésre az energiáit, de a beérett terméseket ilyen megfontolásból már felesleges bolygatni, az már nem számít.
Fontos információ még a metszés témakörében, hogy a leander mérgező fehér tejnedvet tartalmaz, amely bőrirritációt, nyílt sebbe kerülve akár súlyos mérgezést is okozhat.
