A nemesítés szempontjából tehát Nagymaros a nagyarányú beépítések és a kéregrák terjedése után még mindig izgalmas, felfedezésre váró titkokat, felbecsülhetetlen értékű kincseket rejtő terep. A nagymarosi gesztenyéseket az is különlegessé teszi, hogy más termőtájakkal szemben, ahol a fejszés szelekció volt általános, vagyis kivágták a nem jól teljesítő fákat, itt az oltással szaporítás volt jellemző. Az évszázadok folyamán értékesnek ítélt változatok, a modern időkben pedig fajhib­ridek is érkezhettek Nagymarosra. A természetes folyamatok útján („kivadult” változatok) és a kísérletező kedvű gazdák által még inkább színesedett a nagymarosi gesztenyések változatossága, amit a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Szent­iványi Péter által létrehozott nagymarosi kísérleti telepe és génbankja még inkább gazdagított. Ezért is jelentős a MATE folyamatban lévő genetikai vizsgálatsorozata, amely a nagy változatosságban a hasonló – szemmel kevésbé vagy egyáltalán nem elkülöníthető – változatokról kiderítheti, hogy azonosak vagy csak hasonlók. Ezek a vizsgálatok érdekes eredményekkel, akár meglepetésekkel is szolgálhatnak.

A tájszelekciós munka, az értékesnek ítélt fák kiválasztása, rendszeres megfigyelése után elengedhetetlen további lépés, hogy más termőhelyeken is kipróbáljuk, megfigyeljük, hozza-e az elvárt minőséget. Ez azért fontos, mert ugyanazon fajta/változat tulajdonságai termőtájanként eltérhetnek. Sőt, egy-egy termőtájon belül a domborzati viszonyok, egyéb adottságok szintén befolyásolják ugyanazon fajta tulajdonságait.

A nemes feladat tehát adott, sokrétű kutatómunkára és lelkes gazdákra is szükség van, megismerni, értékelni más adottságú, újabb termőhelyeken is értékesnek ítélt változatokat. Együtt, összefogva szép gesztenyés jövőt alapozhatunk meg a jövő nemzedékei számára.

Új hazai fajta

Termőtájainkon kipróbálásra érdemes az új, Nagymarosi 1 fajta, amely 2024-ben kapott állami minősítést. Dús, látványos nyári virágzásával díszfaként is megállja a helyét, levele mutatós, ami egyben azt jelenti, hogy kórokozóknak és kártevőknek ellenálló, adott év időjárásától függően még az őszi szezonkezdet idején is egészséges, fényes haragoszöld lehet. A kéregrákkal szembeni ellenállóságát jelzi, hogy a nagymarosi állományok túlélő egyedei közé tartozik: az adott gesztenyés területen ugyanis 73%-os pusztulás következett be. Korai érésű, szeptember végén, október elején szüretelhető. A kupacs vastag héjú, sűrűn tüskézett, ezáltal a kártevőknek ellenáll.

Értékét jelzi, hogy például a 2019-ben a Nébih által rendezett gesztenyés kerek­asztal-beszélgetésen és érzékszervi bírálaton kimagaslóan szerepelt a termés külleme, tetszetőssége és a magbél tulajdonságai (íz, illat, állag, hámozhatóság) tekintetében egyaránt. A bírálatba bevonták a ma népszerű külföldi fajhibrideket is, és az összesített eredmény alapján a Nagymaroson kiemelt új változatok – köztük a Nagymarosi 1 – szerepeltek a legjobban.