Nyílt napok az érdeklődőknek

Az 1993-ban a tulajdonába került 4,7 hektáros terület mára a duplájára nőtt, és ez lendületet adott az ott folyó munkának. Valamikor 16 ló legelt rajta, három kancától több mint 70 csikó született. Ezek mind a régi sztyeppei lovak leszármazottai, a tarpánok.

– büszkélkedett házigazdánk, aki évente két nyílt napot tart, amikor bárkit szívesen lát; igyekszik az évtizedek alatt összegyűlt tudást átadni az érdeklődőknek akár a vasakkal, akár a bronzöntéssel kapcsolatban. „Nem vagyok tudós ember, de nagyon sok mindent kutattam, főleg az életmóddal, a régi technológiákkal kapcsolatban. Vannak területek, ahol otthonosabban mozgok, mint egy átlagember, vagy akár egy régész, aki a bronzkorral foglalkozik”– mutatott rá, hogy van néhány dolog, amit érdemes lehet a régi időkből a mai világba átmenteni, a barátságot pedig ápolni és védeni kell, ahogy ez a szkítáknál nagyon fontos volt. Ilyen a természetközeliség is, hogy megbecsüljük mindazt, ami körülöttünk van, és minél kevesebb szemetet termeljünk.

Folyamatos foglalatosság

Körbejárva a birtokot feltűnik, minden Viktor és barátai kezének munkája – kézműves termék, látszik rajtuk, hogy szeretettel formálták. Évszázadok tapasztalata jelenik meg bennük, jó kézbe fogni őket. S bár van motorfűrésze, acélbaltája, mellettük ott sorakoznak a korabeli eszközök.

Közben beléptünk a szkíta–hun–avar nemzetségfői jurtába, és csak ámulunk a berendezésen, az összegyűjtött tárgyakon. Vannak köztük régi darabok, százéves szőnyegek és rekonstrukciók, mint a sisakok, a fegyverzet. Felülről a négy égtáj felé lósörények lebegnek, rontáselhárítók.

Hogyan telik Cziráki Viktor egy napja? Az állatokat etetni kell, ott nincs hétvége, ugyanakkor marad idő az eszközjavításra, a kézműveskedésre; bronzöntéssel télen több időt tölt, míg a kovácsolást a nagy hidegben kevésbé szereti. Amikor mínusz 18 °C-ot mérnek, magas a hó, befagynak a tartályok, mehet le a kútra vízért – 150 méterre –, napi két forduló föl a hegynek.

„A túlélés már rutin. Kecskéim 1991 óta vannak, majd jöttek a rackák, 1999-ben a lovak, és 2001-től minden évben születnek csikók”– mutatott rá, sok ideje nincsen pihenésre. Az épületek is folyamatos foglalatosságot adnak. A talajra épülő tetőszerkezetek gyorsan tönkremennek. Az első 5-7 évben kizárólag organikus anyagokkal építkeztek, azok a házak 3-5 évet bírtak. Most már minden épületben van szigetelés, ezek már csak formai rekonstrukciók. Kivétel néhány ház, köztük a lakomaház, ott minden természetes anyagból készült, paticsfallal, ami fonásra fölrakott agyag. Úgy néz ki, mintha nagyon alacsony lenne, szinte négykézláb lehet lemenni az eresz alá. Annyira leengedik a nádtetőt, hogy az eső ne tudja verni a paticsfalat. Úgy lett megépítve, hogy a tetőről leomló csapadékvíz ne a fal tövébe folyjon vissza.

Miközben beszélgettünk, Cziráki Viktorról az is kiderült, hogy az állatgyógyászat sem áll tőle messze. Mint mesélte, egyszer megtörtént, hogy összeforrasztotta egy ló lábát a megfelelő sínnel. Ugyan 12 hétig tartott, de probléma nélkül összeforrt a csont. Azt mondta az állatorvos, nincs az állatorvosi tudástárban, hogy implantátum nélkül egy lócsont összeforrt volna. „Ez valószínűleg az ősgenetikának tudható be, nem az én okosságomnak, de nyilván a sín is jól sikerült. Az volt a szerencse, hogy nem nyílt törés volt”– mosolyog, a Súr névre hallgató ló pedig azóta is teljes életet él. Ez az a tudás, amit nem tanítanak az egyetemen.

Viniczai S.