Szerző: Volcsányi Józsefné
Sokan akkora betakarított mennyiséggel dicsekedhetnek, ami megtölti a fagyasztót és az egész család szükségleteit kielégíti, akár egész évben. Azt viszont kevesen tudhatják, hogy a zöldborsó a fagyasztón kívül a talajt is feltölti, termesztése után rendkívül értékes tápanyagot hagyva maga után.
A január–februári Kerti Kalendáriumban szó volt róla, hogy a talaj milyen kényes egyensúlyi rendszer. A kultúrnövények által felhasznált tápanyagokat vissza is kell pótolnunk. Ha ezt nem tesszük, akkor az előbb-utóbb a tartalékok kimerüléséhez vezet, és nagymértékben kockáztatja a későbbi termesztés sikerét.
A tápanyagok közül kiemelt jelentőségű a nitrogén, amely a növényekben képződő fehérjék fő forrása. Hatására nemcsak a hajtások és a levelek száma nő, hanem egyebek között azok mérete, funkcionális hatékonysága is. A kialakuló zöld színű felület nagysága és annak színanyag- (klorofill-) tartalma befolyásolja a fotoszintézis hatékonyságát. Ez az a biokémiai folyamat, melynek során a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyag képződik.
Ráadásul ezzel párhuzamosan a tápelem hatására megnövekvő levélfelület ellátásához arányaiban nagyobb gyökérfelület is szükséges, aminek kialakulásában szintén kiemelt szerepet játszik a nitrogéntáplálás.
Így látható az a szoros összefüggés, miszerint a megfelelő mennyiségű nitrogén hatására fejlődő nagyobb, zöld színű lombfelület és az azt ellátó kiterjedtebb gyökérzet több szerves anyag szintézisét eredményezi. Ez alatt a „szerves anyag” alatt érthetjük a termést, a magot, a hajtást, a levelet, a gyökeret, vagyis magát a növényt és ezzel együtt a munkánk gyümölcsét.
Ha azonban nem áll rendelkezésre a növény számára szükséges mennyiség, akkor hiánytüneteket tapasztalhatunk. Az 1. képen látható paradicsomon például jól kivehető, mennyire eltér a megjelenése az optimálistól: a kevés klorofill miatt zöld helyett sárgák a levelei – ez a nitrogénhiány egyik legjellemzőbb tünete. Mivel a levél nem tartalmaz elegendő zöld színanyagot, így a fotoszintézis – ezzel együtt a szerves anyagok kialakulása – sem megfelelő.
A növény fejlődése gátolt, hamarabb befejezheti a növekedést, és a fajtára jellemző magassághoz képest alacsonyabb marad. Az alsó levelek idő előtt elhalnak, a kialakult hajtások is vékonyak, azokon a virágzás gyenge és a képződő termések aprók, szintén korán lehullanak. Mivel – ahogyan az előzőekben már felmerült – a nitrogén a gyökérzet fejlődéséhez is nélkülözhetetlen, így hiány esetén ez a szerv is vékony és fejletlen marad.
A tünetek átfogó ismerete azonban rendkívül fontos, hiszen könnyen összetéveszthető más tápelemhiány – esetleg túladagolás – tüneteivel, vagy kártevők, kórokozók által előidézett elváltozásokkal.
Ráadásul a diagnózisnak megfelelően kell segítenünk a betegen, és az esetleges félrekezelés még tovább ronthat az állapotán.
