A jó hír azonban az, hogy van egy további jel, ami minden mást kizárva egyértelműen nitrogénhiányra utal, ez pedig a 2. képen látható paprikán figyelhető meg: a sárgulás először csak az idősebb leveleken alakul ki, miközben a friss hajtások és a fiatal levelek még tökéletesen zöldek. Abban az esetben, ha a hiány még továbbra is fennáll, akkor ez a sárgulás elkezd fokozatosan felfelé terjedni a legújabb hajtáscsúcsok irányába.
Mindennek az az oka, hogy a nitrogén a mobilis, azaz „könnyen mozgósítható” tápelemek csoportjába tartozik. Nem épül be véglegesen az egyes szervekbe, így hiány esetén a növény az idősebb részekből át tudja irányítani a fiatalabbakba.
A régi levél ugyan először sárga lesz, és később lehullik – ezzel mintegy feláldozva magát –, de eközben a benne lévő nitrogén felszabadul és a fejlődésben lévő növényi részekbe, elsősorban a hajtásvégekhez tud vándorolni, ezzel ideiglenesen orvosolva az ott kialakuló deficitet.
Ez az egyetlen esély arra, hogy ha esetleg megszűnik a tápanyaghiány, akkor a növény még tovább tudja folytatni az életét.
De hogyan kapcsolódik ide a zöldborsó?
Úgy, hogy az utána következő növények esetében nem kell aggódnunk a nitrogénhiány miatt. A borsóágyás felszámolását követően nitrogénnel feldúsítva kapjuk vissza a talajt – kemikáliák nélkül, teljesen természetes úton. Épp az imént mutattam be, hogy milyen súlyos következményekkel jár ennek az alapvető tápelemnek a hiánya. A zöldborsó ezzel szemben nemcsak a szükségleteit fedező mennyiséghez jut, hanem még felesleg is képződik. Hogyan lehet ilyen kivételezett helyzetben?
A magyarázat az, hogy a hüvelyesek – a kiskerti zöldségtermesztésben a zöldborsóval az élen – nitrogénkötő, talajlakó baktériumokkal (Rhizobium) élnek szoros kapcsolatban. Ez a kapcsolat kölcsönösen előnyös mindkét fél számára (szimbiózis). Folyamatosan segítik egymás boldogulását, hiszen abból egyformán profitálnak.
A növények számára nélkülözhetetlen nitrogén (N2) a leggyakoribb gáz a levegőben, aránya stabilan 78-79% körül mozog. Viszont hiába áll rendelkezésükre az elem ilyen mennyiségben, annak felvételére ebben a formában nem képesek. Számukra tápanyagként kizárólag az ammóniába (NH3) beépült nitrogén hasznosítható, de ezt a vegyületet nem tudják előállítani. A Rhizobium baktérium viszont igen. Ez a képesség a kapcsolatuk alapja.
Kevés a könnyen elérhető „élelem” (energiaforrás), nagy a kiszáradás veszélye, és folyamatosan versenyben kell állni más talajlakó baktériumokkal. A borsógyökérbe költözve viszont lehetőséget kapnak arra, hogy osztódásra serkentsék a gyökérsejteket, ezzel apró, gumószerű képleteket kialakítva.
Ezek a 3. képen látható gümők. A gyökérgümő olyan a Rhizobium baktériumnak, mint egy „luxuslakás”: biztosított a védett környezet, állandó az energiaszolgáltatás, stabil a víz- és tápanyagellátás, valamint kevés a konkurens mikroba.
