A gümők belsejében a baktériumok már bakteroidokká tudnak alakulni, melyek képesek a légköri nitrogént (N2) a növény számára felvehető ammóniává (NH3) redukálni és azt az „élettárs” rendelkezésére bocsájtani.
A folyamat azonban rendkívül energiaigényes, ezért is nélkülözhetetlen az „állandó energiaellátást biztosító luxuslakás”. A növények a nitrogénért cserébe a fotoszintézis által létrehozott szerves vegyületeket (pl. cukrok) adnak a baktériumoknak.
Ezek előállítására viszont a Rhizobium nem képes, hiszen a földfelszín alatti életteréből kifolyólag nem rendelkezik a fotoszintézishez nélkülözhetetlen zöld színanyaggal, nem áll kapcsolatban a Nappal és nem is tudja hasznosítani annak fényenergiáját. Ennek a kapcsolatnak a legfontosabb lépéseit mutatja be a 4. ábra.
A borsóágyás felszámolása után a talajban marad a felhalmozott – növények által felvehető formátumú – nitrogén és a felszaporodott Rhizobium baktériumállomány, mely a következő borsóvetemény rendelkezésére áll.
A rendszer tökéletesen működik, viszont egy helytelen külső beavatkozás nagyon könnyen tönkreteheti. A baktériumok fokozottan érzékenyek a gyomirtó szerekre, és a túlzott mennyiségű nitrogénműtrágya kijuttatása is felborítja a folyamat egyensúlyát. Hiszen ha a tápelem korlátlan mennyiségben a növény rendelkezésére áll, megszerzéséhez nem szükséges „üzletet kötnie”. Számára sokkal könnyebb úgy hozzájutni, ha nem kell semmit cserébe adni érte.
Nagyon elgondolkodtató, hogy mekkora károkat tud okozni a környezetben és milyen drasztikus hatása lehet a könnyelmű, felelőtlen műtrágya-használatnak.
Az a szerencse, hogy lehetőség van a helyreállításra a talajoltás segítségével. Már kaphatók olyan készítmények, melyek kijuttatásával ismét felszaporítható a talajban élő Rhizobium baktériumállomány. Ezután már ismét vethető a zöldborsó, a kertész hatékony segítője.
Szerző: Volcsányi Józsefné
