A konferencia célja, hogy bemutassa a Vízválasztó Koncepció gyakorlati megvalósításának szükségességét és lehetőségeit, illetve fórumot biztosítson az érintett szereplőkkel való egyeztetéshez. A tájban kell visszatartani a vizet, és nem mesterséges víztestekben, medencékben. Nem parcellákhoz, hanem a táji struktúrákhoz igazodva

Balogh Péter gazdálkodó, geográfus, a rendezvény házigazdája és a Vízválasztó Koncepció kialakításában meghatározó szerepet betöltő szakember kifejezte reményét, hogy mind magasabb szinten talál megértésre és támogatásra az általa képviselt látásmód. A problémakör kulcsmondata lehet a „mesterséges árvizet a természetes árterekbe”, mely rímel az ártér-reaktiválás, vagyis az árterek vízzel feltöltésének, ezáltal a víz tájba juttatásának gyakorlati megvalósítására. A konferencia felütéséhez a következő frappáns fordulattal élt: „egy csónakban evezünk, amely nem biztos, hogy el fog süllyedni – merthogy nincs víz…”.

Mind többeket megnyernek a kezdeményezésnek

A víz végre központibb helyre került a társadalomban, köszönhetően a vízügyi szakmának és a Vízválasztó Mozgalom szervezőinek. Az első lépés, hogy az érzékenység megszülessen, a második az edukáció, mondta V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős helyettes államtitkára. A vízgazdálkodás stratégiai kérdés, és a vízválság elhárításának feladata sem megkérdőjelezhető. Sikerként könyvelte el, hogy paradigmaváltás történt a fejlesztések tekintetében, hiszen bő egy évvel ezelőtt 105 milliárd forint állt rendelkezésre a vízvisszatartási természetű beavatkozásokra, beruházásokra, amely mára 235 milliárd forintra duzzadt, csak a vízügy keretein belül. Ehhez kell hozzászámítanunk a civilek, önkormányzatok, nemzeti parkok mintegy 70 milliárdos összegét. A Vizet a tájba program megjelenésének nem az a legfőbb erénye, hogy annak egyik alprogramjaként lehetett jelentkezni a gazdáknak a vízjárta területek elárasztására.

A helyettes államtitkár abban nem hisz, hogy a probléma kézműves megoldásokkal oldható meg, szükség lesz a beavatkozásokra a duzzasztott terek létrehozásában. A vízkészleteink mennyiségi és minőségi értelemben korlátosak: és ehhez minden ágazatnak, az agráriumnak, a turizmusnak, az iparfejlesztésnek is alkalmazkodnia kell.

Káros víz nincs, csak káros helyhasználat

Balogh Péter előadásában a nagyvizek használatára helyezte a hangsúlyt, hiszen ezekből a forrásokból még vízhez juthatunk. Mint mondta, a tájban kell visszatartani a vizeket, és nem mesterséges víztestekben, medencékben, valamint nem parcellákhoz, hanem a táji struktúrákhoz, azok anatómiájához igazodva. A táj eredendő működéséhez szükséges igazítani a szabályozást is. „Az agrárium eredményezte a vízgazdálkodási helyzetet vagy problémákat, de a megoldás is az agrárium kezében van”, mondta a szakember, hozzáfűzve a már szinte szállóigeként ismert „a helyes vízgazdálkodás az a vizes helygazdálkodás” vízválasztó tézist.