A gazdálkodó saját területének példáját említette, amely esetében a legeltetés révén egy vízpuffer-orientált táj és egyben ökológiailag értékes élőhely, vízgazdálkodási, valamint nem mellékesen húshaszon is keletkezik.

Mint azt a geográfus hangsúlyozta, nem a parcellák mintázatához, a jelenlegi szabályozáshoz, a gazdák hajlandóságához kell igazodni, hanem a táj mintázatához (vagyis természettudományos törvényszerűségekhez), és a szabályozás módosításával ösztönözni a gazdák együttműködését. Tanulságos a célmeghatározás is, vagyis nem az a feladat, hogy megtaláljuk a jelenlegi tájhasználat vízpótlásának fenntartását, hanem hogy megtaláljuk azt a tájhasználatot, ami fenntartható. Mint azt ecsetelte, a koncepció nem romantikus, irreális, sötétzöld gátrobbantás, hanem egy természettudományos alapokon, műszakilag és gazdaságilag reális, átgondolt és komplex koncepció. Nem a mérnök áll az ökológussal szemben, hanem az iparszerű a természetszerűvel, a gyarmatosító a helyi érdekűvel, a technokrata az életorientálttal szemben. Nem a kisajátítás, földelvétel, károrientáció, szabadkozás, a szabályozásváltás, vízadás, haszonorientáció, hanem a proaktivitás kell, hogy átvegyék az irányítást a vízügyi kérdésekben.

A léptékváltáshoz szükség van a mezőgazdaságra

Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke, Keresztes László Lóránt a helyzet súlyosságára való tekintettel szigorúbban, kritikusabban fejezte ki gondolatait. Szerinte vízválság van, és így a lépések ütemét, erejét fokozni kell. Ugyan történtek beavatkozások, de a baj jóval nagyobb annál, mint amilyen jellegű beavatkozásokat eddig foganatosítottunk. Mint hangsúlyozta, az agráriumnak kell a víz számára a tájban helyet biztosítania. A vízügy gyakran túlszárnyalva a szabályozás adta kereteket, kockázatokat vállal, ami azt jelzi, hogy a jogszabályok sem követték le a probléma súlyát és mélységét.

Olyan támogatáspolitikát, ösztönzést sürget, amelyek útján gyorsabban megvalósulnának a beavatkozások. Mint mondta, a vízválság nem a jövő, hanem a jelen.

A felmelegedés üteme jóval intenzívebb

Az Alföldön az elmúlt években átlagosan 100 milliméterrel csökkent a csapadék mennyisége, és a század végéig 2-4 °C éves középhőmérséklet-emelkedés várható gyakoribb hőhullámok, hosszabb száraz időszakok kíséretében. A felmelegedés mértéke gyorsabb ütemű, mint amire számítottunk: amit korábban 2050-re vártunk, hamarabb fog bekövetkezni, mondta el Murányi Gábor tudományos segédmunkatárs, a BME Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszékének munkatársa.