A jelenlegi vízgazdálkodási szemléletet részben a jogszabályi környezet következtében megszilárdult szemlélet jellemzi. A vízügy jobbára szolgáltatóként cselekszik az érdekeltségek kiszolgálása, feltételek megteremtésének vágyával, melyben a katasztrófa-elhárítási szemlélet meghatározó. A szakértő elmondta, hogy az alföldi területeken beüzemelt több mint 600 monitoring kútra történt kalibráció, és az eredmények aggasztó trendeket mutatnak. Az adatok értelmében nem találtak olyan területet, ahol a talajvízszint növekedése várható lenne. Évente átlagosan 282 millió köbméter víz hiányzik a talajvízkészletből. A talajvíz egyensúlyi állapotra áll be, és ezt a hőmérséklet, a párolgás mértéke, valamint a csapadék mennyisége befolyásolja. Mint mondta,

A térképen 1-essel jelölt területek gravitációsan közvetlenül elláthatók vízzel a Tiszából, melyek esetében a terület vízmérlegének helyreállítása hosszú távon cél. Ehhez több mint 2000 millió köbméter víz szükséges. Ennek módjai egyebek között az öntözés, a belvíz visszatartása – amely eltűnő jelenség, és egyben a hibás tájhasználat szinonimája –, illetve a duzzasztás. Ez utóbbi potenciált kínál, a mederben a hiánynál jóval kisebb mennyiség tározható, és a talajvizet csak lokálisan emeli. A szakember által javasolt megoldások köre három alappillérre épül, ezek a mélyárterek (előnyük a folyó menti elhelyezkedés, nagy tározási kapacitás, a táj hűtése a párolgás által), a háttértározók (természetes mélyületekben, elosztó és kiegyenlítő szereppel), és a beszivárogtató rendszer (nagy felület a több mint 10 ezer kilométer hossz miatt) kialakítása, kihasználása révén hozhatnának sikert.

Összegezve gondolatait, a szakember elmondta, a műszaki keretrendszer rendelkezésre áll, azonban ennek kiaknázásához a szemléletváltás és a támogató döntés is hiányzik. Az alulról szerveződő kisléptékű megvalósítások az előbb említettekkel összefonódva új, virágzó vízgazdálkodási stratégiát hozhatnak.

Mi is a talaj?

Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke a talaj szempontjából mutatta be a Vízválasztó Koncepció létjogosultságát. A talajok állapotromlásának problémáját nem lehet eléggé hangsúlyozni. A talajok egyebek között komoly ökológiai funkciókkal rendelkeznek, amelyek nemcsak a termelékenység, hanem a klímamitigáció szempontjából is sérülnek.

A talaj a talajélet mellékterméke, és ha a talajélet-ellenes tevékenységek körét nem szűkítjük, akkor a talajképződés is megszűnik. Erővel, gázolajjal, vassal és kémiával már nem oldhatjuk meg a termelést, hangsúlyozta. Az, hogy a támogatási pénzek miért nem a tudás, a talajtérképek terjedését szolgálják, rendszerszintű problémát sugall. Jóllehet, a talaj megkerülhetetlen, minden út azon keresztül teszi értelmezhetővé a sikeres gazdálkodást, a talajtudatos, talajegészség-orientált művelést egyelőre zömében homály fedi. A mezőgazdaságnak választ kell adnia a szerkezeti degradációra, hiszen a vizsgált mezőgazdasági területek talajaiban zömében csökkent vagy hiányzik a talajélet, a szerkezetesség sérült, és elenyésző a biológiai diverzitás. Mint mondta, a társadalom talajvakságban él, a többség fizikai termesztőközegként tekint rá. Véleménye szerint a precíziós gazdálkodást szükséges minden erővel támogatni, annak sikerességéhez azonban talajtani adatok szükségesek. Emellett Dobos Endre javaslata egyebek között a gazdálkodók támogatása az adottságaik felmérésében, valamint a talajtérképezés újraindítása.