Az erdő mint zöld víz

Magánerdő-gazdálkodói, vadgazdamérnöki és természetvédelmi mérnöki szemszögből Hibbey Zsombort hallhattuk, aki a Vízválasztó Koncepció erdőgazdálkodásba történő bevezetéséről beszélt. Az erdőre érdemes úgy tekintenünk, mint a világ legnagyszerűbb klímakészülékére. A pro silva módszer az erdő saját fenntartását kedvezőbben támogató erdőgazdálkodást jelenti. Az erdőgazdálkodás jobban járhat, ha az ökoszisztéma-szolgáltatásokat árazza be a társadalom számára, vagyis a hőmérséklet­alapú gazdálkodási szemlélet szerint lehet és kell is fát termelni, de csak úgy, hogy az erdőgazdálkodás elsődleges terméke nem a fa, hanem az erdő.

Ebből következően az erdőgazdálkodás is vízgazdálkodás, innen válik érthetővé, hogy mit keres az erdő kérdése a vízválasztók asztalán és gondolataiban. A vizet a tájba azt is jelenti, hogy erdőt a tájba.

Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára szerint kizárólag a mezőgazdaság nehezen tehető felelőssé vízkészleteink fogyásáért. Mint hangsúlyozta, amikor a mezőgazdaságot okolják a túlzott vízhasználaton keresztül az ország kiszáradásáért, a vízkészletek felemésztéséért, érdemes áttekinteni, hogyan oszlik meg hazánk össztársadalmi vízhasználata. A VGT3 2018-as adatai valóban informatív képet festettek. Ez alapján a kommunális terület a teljes vízhasználatból 22,5 százalék, az ipari 12,8 százalék, az öntözés 9,4 százalék, az energetikai vízfelhasználás 37,9 százalék, a halgazdálkodás 9,9 százalék, a rekreáció 5,4 százalék, az ökológiai terület pedig 2,1 százalékért felel.

Az Alföldön és a Tisza hazai vízgyűjtőterületén pedig ennél lényegesen magasabb, 400 milliméter feletti értékeket regisztráltak. A rendkívül csapadékszegény időjárás hatására a vízállások 2025 júliusára a hazai duzzasztásmentes szakaszokon (a Tisza Záhonyig és Kiskörétől Csongrádig tartó szakasza) a valaha mért legkisebb vízszint (LKV) közelébe süllyedtek; a duzzasztott szakaszokon pedig a duzzasztást követő időszak legkisebb vízszintjei közelébe. A csapadék területi eloszlása rendkívül egyenlőtlenül alakult, a Dunántúlon jelentősen több csapadék hullott, mint a tiszántúli tájegységeken.

Számos bírálat érte az intézkedést, azonban ha ez nem történt volna meg, akkor közel egymillió hektárral több terület szenvedett volna súlyos aszálykárt. A kormányzat 4,7 milliárd forintot különített el egyebek között a vízpótlás bővítéséhez szükséges vízépítési tárgyú beavatkozásokra, holtágak feltöltésére a maximális tározási kapacitás eléréséig, a vízpótlás bővítéséhez szükséges gépészeti tárgyú beszerzések kivitelezéséhez. A 2022-es 46 százalékos inflációhoz a pandémia utáni állapotokon, az energiaár-emelkedésen túl az abiotikus és biotikus tényezők is jelentősen hozzájárultak. Hubai Imre hangsúlyozta, a kormányzat hozzájárulása, szándéka a vízmegtartásban nem elhanyagolható, és igyekeznek a körülményekhez mérten támogatást biztosítani.